Teresa7 Creative Commons License 2005.09.12 0 0 123
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.


Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:


távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

(Pilinszky János: Őszi vázlat)