Várnai Zseni

ANYA LEGYEK CSAK

Ó, Uram, én már mit sem kérek tőled,
Elültek bennem a nagy szenvedélyek,
Nincs már mit adnom, s többé nem remélek
Kis asszonysorsom fölötti nagyot,
Uram, én már csak csöndet akarok.

De add meg nékem, mégis, arra kérlek,
A mindennapi kenyeret szerényen,
És kisdedem, ha hogyha fölsír éhen;
A kebleimben legyen tej elég,
Anya legyek csak, egyszerű, derék.

Ne tudjon rólam senki semmit többé,
Az a jó asszony, kiről nem beszélnek,
Ne háborítsanak hírek, beszédek,
Ne zaklassák föl csendesült valóm,
Mert indulatom most a tejbe szállna,
S a kisdednek rossz lenne tőle álma;
Őt rázná az én hánytorgó hajóm.

(1920.)