Azért mielőtt Mattheust az egekig magasztalnánk, elpocsékoltunk vele egy évet. Igazából én az Argentína elleni meccsen éreztem először, hogy van a játékban előrelépés.

 

Eredményességben nem léptünk előre, játékban valamennyit igen. A csapat nagyon lassan épült, az első 2 tétmeccsen a vereség ennek is tudható be, utána már csak futottunk az eredmény után.

Igazából Mattheus érdeme, hogy beépítette Torghellét, Juhászt, Starkot, Husztit, Égert (nála továbbra is azt mondom, jobb Tóth Norbert), Bodnár, Király előtte is a csapatban volt, a többiek helye pedig szerintem legalább is megkérdőkelezhető. Meghonostotta a 3-1-4-1-1 felállást, ami most jónak tűnik, de alapból a 4-4-2 játszatásával megint csak nyertünk volna egy csomó időt, valamint azzal is, ha ideérkeztekor egy cetlire egy magyar focit ismerő felírja számára azt a 25 játékost, akikkel érdemes próbálkozni, akkor egy csomó felesleges kísérletezést megspóroltunk volna, Husztin kívül azon a papíron rajta lett volna az összes olyan játékos, aki valamit is ér a mai csapatban. Például Kovács Péter, Tóth A, Tóth B, Molnár B, Leandro és a többi soha nem került volna a válogatott közelébe.

 

Mattheus mellőz több olyan játékost, akik posztjukon a legjobbak.

 

Szerintem ennyi pénzért, ha már külföldi, hozhattunk volna egy már bizonyított edzőt, ha már külföldi, nem Mattheus lett volna a jelöltem. Egyébként az sem lenne számomra meglepetés, ha a tegnapi lett volna a csúcs ennek a válogatottnak, én nem éreztem, hogy túl sol maradt volna a csapatban. Ugyanezt éreztem Bicskei idejében az olaszok elleni itthoni meccsen, ahol szerintem a tegnapinál lényegesen jobban játszottunk egy svédeknél jobb csapat ellen.

 

Szóval dícsérjünk, de maradjunk a földön.

 

A tegnapi meccsen is volt szakmai hiba, pl. sokkal előbb kellett volna még egy csatárt becserélni, és nem Kerekest, hanem Rajczit. Kerekes például az egyik nagy tévedése Mattheusnak.