luckmann Creative Commons License 2005.09.08 0 0 125
http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=3465


"A rabok nem rohannak a médiához"
Interjú Bozóki András kulturális miniszterrel
Varró Szilvia - 2005. szeptember 7. 07:58


Miért tüntette ki a megasztárosokat? Milyen elvek szerint von el pénzt a kulturális intézményektől? Miért épp a rockzenészeknek adott? Miért közhelyes a kulturális kiáltványa? Van-e élet a miniszterség után?

- Nem gondol a lemondásra, miután a tárca költségvetésének egynegyedét elvonták?

- Arra nem, de tény: ez rövid miniszterségem eddigi legnagyobb próbája. Nem jó érzés, ha az ember barátaitól, volt kollégáitól kap levelet, hogy bérfizetési gondjaik lesznek, vagy le kell faragniuk terveikből. De tárgyalunk, küzdünk, beszélünk az érintettekkel, beleértve az intézményvezetőket és minisztertársaimat is.

- Az Ön tárcája a legrosszabbul járók közt van: intézményvezetők szerint a tíz-húsz-harminc százaléknyi idei elvonás működésüket veszélyezteti.

- A maradványképzési kötelezettség valóban nem egyformán érintette a tárcákat. A kultúra érzékeny terület, és nemcsak azért, mert az egyházaktól kezdve ide tartozik számos nagy múltú kulturális intézmény. Médiaszempontból ugyanis nem ugyanaz, ha az Operának kell maradványt képeznie, mint ha a rabokat nem tudják tágasabb cellába költöztetni. Utóbbi épp olyan lényeges cél, ám a rabok nem rohannak rögtön a médiához, hogy bepanaszolják miniszterüket, szemben a kulturális szereplőkkel, akik mindig is jó érdekérvényesítők voltak. Azért vállaltam el ezt a pozíciót, mert nem szeretném, hogy visszatérjen az 1998-2002 közti korszak, az a társadalom- és világkép, amelynek hangoztatói nem a demokrácia irányába haladtak.

- Ez hogy jön a pénzelvonáshoz?

- Úgy, hogy elkötelezett vagyok a kormány céljai és értékei iránt. Ha a kormány és ellenzéke egyaránt úgy gondolja, hogy nemzeti cél a közös európai pénzügyi rendszerhez való csatlakozás, akkor nyilvánvaló: a közteherviselés mindenkit érint.

- Pont ez a baj, hogy nem a tárca érdekeit képviseli. Ön nem kívülálló értelmiségi, hanem tárcavezető, aki harcolhat érdekeiért.

- Már hogyne képviselném? Első kérdésére azt mondtam, hogy küzdünk. De én nemcsak a kulturális tárca vezetője, hanem a kormány tagja is vagyok, aki szolidáris a kormány céljaival és osztja azokat. Furcsa lenne, ha a kormány olyan emberekből állna, akik csak saját érdekeiket képviselik, és nem képesek csapatjátékra. Meg kell találni a középutat.

- Elvállalta volna a posztot, ha tudja, milyen mértékű elvonással kell sújtania az intézményeket?

- A maradvány valójában nem elvonás: a pénz ott marad az intézményeknél, de csak jövő év elején, januárban használhatják fel.

- De nem a száz százalékát.

- De, a száz százalékát. Kinevezésemkor természetesen még nem tudhattam a pontos számokat. De a kormányfő nem árult zsákbamacskát: amikor megkérdeztem, mire számíthatok, azt mondta: kemény munka lesz.

- Milyen elvek alapján von el az intézményektől? A vezetők szerint fűnyírószerűen mindenkitől elvesz, nem látszik, mi fontos az Ön számára.

- Az intézményvezetőknek át kell gondolniuk, milyen stratégia alapján, milyen külső forrásokra támaszkodva, hogyan képzelik a munkát. Korábban kevésbé merült fel az a szempont, hogy miként tehetnék hatékonyabbá működésüket, hogyan vonhatnának be magántőkét, hogy szerezhetnének önkormányzati, regionális, külföldi, vagy uniós támogatást. A pénzről kérdez, ám tény, hogy nemcsak akkor jelennek meg újítások, izgalmas művészi kísérletek, ha az intézményeket felveti a pénz. Sőt, a kultúrában az innovációk sokszor épp olyanoktól jönnek, akik nincsenek kistafírozva. De ez persze nem lehet cél.

- Nem cinikus-e azt mondani, hogy vegyenek föl hitelt? Milyen esélye lenne erre a csángó gyerekeket nyaraltató Kallós Zoltánnak?

- Kallós Zoltánnak megítéltük a támogatást, csak sajnos későn érkezett el hozzá. Nagyon sajnálom, hogy a szakmai elismerést kifejező kitüntetés átvételét ettől tette függővé. Remélem, mielőbb tudok vele személyesen is találkozni.

- Egy anarchista könyv volt szerkesztőjeként fontosnak tartja az állami elismerést? Továbbá: nem volt-e populista húzás kitüntetni a Megasztárosokat?

- Több ilyen könyvet is szerkesztettem. De félretéve a tréfát: ha a kultúra különböző területein dolgozók fontosnak tartják, nekem ez épp elég. A Megasztár győztesei csupán miniszteri elismerő oklevelet kaptak, ami nem jár pénzzel. Amikor májusban elhatároztam ezt, még nem volt szó augusztus 20-i átadásról. Így viszont a média egy részénél úgy tűnt, mintha Darvas Ivánnal együtt, egyformán lettek volna kitüntetve. Ezzel együtt, helyes lépés volt, hiszen hétről-hétre milliók kísérték figyelemmel teljesítményüket, amellyel fiatalok sokaságának mutattak példát. Nem mellékesen: a hat megasztáros közül három roma; fontosnak tartom, hogy a romáknak is legyenek hőseik, akik ma már egyszersmind a többség hősei is.


- Ha Ön még a Magyar Narancs főmunkatársa lenne, nem válogatna-e be a Szüret rovatba pár mondatot a nemrég elkészült kulturális kiáltványából?

- Például?

- „A kultúra közlegelő, ahová mindenki kihajthatja a jószágait”, „közkút, amiből mindenki merhet vizet”. A kritikusok cinikusnak, értelmetlennek nevezték az írást.

- Nem árt, ha egy kiáltványban vannak poénosabb, metaforikusabb képek. A gondolat lényege a kultúrához való általános hozzáférés fontossága: akár alkotóként, akár fogyasztóként. A kritikusokat megosztotta a kiáltvány: volt, akinek tetszett, volt, akinek nem. Mivel ez vitaanyag, célunkat elértük: vita indult róla. Igaz, volt olyan kritikus, aki azzal érvelt: mindezzel csak a maradványképzés hatását akarjuk eltüntetni. Na, ez persze marhaság, hiszen itt egy tizenöt éves stratégia alapelveiről van szó, a maradványképzés pedig fájó, de csupán átmeneti likviditási kérdés.

- De az írás közhelyszerű, és nem derül ki belőle, pontosan mit, hogy képzel a kulturális kormányzat.

- Gondolkoztunk azon, kell-e egy ilyen előzetes anyag, vagy csak a későbbi átfogó stratégia legyen publikus. Jó, ha van egy rövidebb, emészthetőbb írás, amely fölhívja a figyelmet a stratégiára.

- Ön hol úgy nyilatkozik, hogy a világhíres zenekarokat kell támogatni kell, hol úgy, hogy a sikeresek élejenek meg a piacról, és a kicsiknek adjunk esélyt. Melyik az igaz?

- Nem tudjuk egyenlően támogatni a szimfonikus zenekarokat és ez nem is lenne helyes. Hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy Kocsis Zoltánék vagy Fischer Ivánék folyamatosan megjelenhessenek a hazai és nemzetközi porondon. De a kultúra fogalmába beletartozik a közkultúra, tehát a közösségképzés és -fejlesztés is. Egy szociálisan elkötelezett baloldali-liberális kulturális miniszternek kötelessége megnézni, hogy lehet az elmaradott térségeknek, hátrányosabb helyzetű közösségeknek is esélyt adni, hogy bekapcsolódjanak a kulturális vérkeringésbe. Hogy kibontakoztassák alkotói tehetségüket, vagy hogy – mondjuk a csocsón túl – megismerkedhessenek a kultúra különféle ágaival.

- Mi a baj a csocsóval? Ön is művelte a Szigeten, amit sokan bohóckodásnak tartottak.

- Játszottunk ott egy izgalmas meccset, ennyi. De ki legyen jelen Közép-Európa legnagyobb zenei-kulturális rendezvényén, ha nem a kulturális miniszter? Éppenséggel „munkaköri kötelességem” kilátogatni oda, ahol naponta hatvanezer ember fordul meg. Különben tíz éve járok a Szigetre, azt kellett volna megmagyaráznom, ha ezúttal kihagyom.

- Egyetért-e azzal, hogy a kormány anyagilag támogatta a rendezvényt? Hisz a sikeres magánvállalkozás megélhetne a piacról is.

- A Sziget túlnőtte önmagát. Talán túl sok a píár, ám a szakmai színvonala is nő. A Sziget már-már az országimázs része. Elvben úgy vélem, aki hosszú időn át sikeres, egy ponton túl támaszkodjék magára, és csak egyre csökkenő mértékben az állami forrásokra. Ha azonban egyedülálló lesz valamiben – ahogy a térségben a Sziget az – akkor annak ellenére érdemes támogatni, hogy piacképes. A Sziget ma már hungarikum.

- Miért kell támogatni a rockzenekarokat? Miért pont őket? Miért a liberális miniszter mondja meg, ki érdemes erre?

- Ez tévedés, a rockzenekarokat nem támogatjuk. A PANKKK program keretében nem zenekarok kapnak pénzt, hanem a klubvezetők, ha vállalják, hogy évente 12 élő koncertet szerveznek. Ez egy amatőr élőzenét támogató klubrendszer kiépítéséről szól, amelybe a világzene és a jazz is belefér.

- Nem okoz-e hátrányt érdekérvényesítése során, hogy kívülálló, nem tartozik egyetlen párthoz sem?

- Elődömnek, Hiller Istvánnak pártelnökként nyilván nagyobb volt a lobbiereje, de egy átlagos képviselőnek nem lenne az. És én bízom abban, hogy racionális érveléssel is eredményeket érhetek el. Akár a kulturális értelmiség köreiben, akár minisztertársaimnál, vagy a kormányfőnél.

- És fordítva: ha Gyurcsány akar valamit, épp a személyes viszony miatt Ön könnyebben megteheti neki, mint mondjuk valaki az MSZP szakszervezeti szárnyából.

- A lobbiképesség nem ezeken múlik.

- Van élet a miniszterség után egy politikai elemző számára?

- Térjünk erre majd vissza a megfelelő időben. Szakmám van, egyetemi tanárként nem szorulok majd napi politikai elemzések írására. Egyébként meg ízlés kérdése.