Kedveseim!

Gondolom a többség holnap fogja olvasni e sorokat, vagyis pont a fórum szülinapján. Nem vagyok egy túl érzelgős ember, ezt gondolom mindannyian tudjátok, de azért néha nekem is el tud szorulni a szívem. Annyi minden történt egy év alatt, és a csapat - az eredeti csapat és minden származéka - annyi mindent köszönhet Nektek szakmailag, emberileg, minden szinten, amiért igazából nehéz köszönetet mondani. Szeretnék mindenkint név szerint felsorolni, de úgyis tudjátok, hogy felesleges, hiszen mi nem osztunk állami kitüntetéseket, nem beszélünk érdemről és érdemtelenségekről, nem mérjük értelemmel vagy értelmetlenséggel magunkat, csupán egy dolgot művelünk, amit úgy hívnak: élet. Ha tehát lehet okosan fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy köszönöm ezt az életszeletet, ami hol ilyen, hol olyan ízű volt, hol meg kellett rágni, hol szétolvadt az ember szájában... de hülye allegória... inkább nem is folytatom.

Amit viszont Mindannyitotknak tudnotok kell, az annyi, hogy nagy dolgot műveltetek, mert sikerült úgy felépítenetek - és Nektek, senki másnak - egy közösséget, hogy abból mindenki kivette a részét, mindenki beletette a magáét, és egy csapat embernek, akik akartak valamilyen szórakoztató valóságot létrehozni reggelről reggelre, életerőt adtatok. Most már két adón. Az életben ugyanis nincsenek ellentétek, csak utak. Mindenki a magáét járja, és örvend annak, ha ezek időnként keresztezik egymást. Nem látom a jövőt, nem is akarom, de hiszem, hogy Ti ugyanúgy benne vagytok a magyar média megújulásában - most már két adót is beleszámítva - mint ahogyan anno egy csapatnyi ember úgy döntött, hogy felfedezi a világot. Volt, aki erre hajózott volt aki arra, de ettől készült el elsőként a Föld térképe, amelyet ma bárki a kezébe vehet és rácsodálkozhat: milyen sokszínű is ez a világ.

Boldog születésnapot HEFCIÁ-nak, boldog születésnapot a bizalmatoknak. Azt hiszem mindannyiunk nevében megköszönhetem - gondolok itt mindazokra, akik miatt ez a fórum létrejött. Nekünk, egyenként, és külön-külön igen sokat jelentett, jelent. Remélem így marad ez az idők végezetéig.

És akkor mindenki csukja be a szemét, fújjon egy nagyot... de előtte gondoljon valamire. Én megtettem. És tudjátok, nem szabad elmondani:)))

Köszönöm, köszönjük.