Törölt nick Creative Commons License 2005.09.02 0 0 9968
Még valami a "körmönfontorkodás"-ról.

1. A fizika igenis bonyolult. Mert sok jelenséget rakunk össze, sok empirikus tapasztalat megy abba, hogy "mi a tömeg?", "hogyan mérünk időt és távolságot?" stb. Ezt nem lehet megspórolni egy komolyabb válasznál.

Általában azt választjuk, hogy ezeket a dolgokat leegyszerűsítjük, annyira, hogy még a célnak megfeleljen. Ha makroszkopikus, egymáshoz képest a fénysebességnél jóval lassabban mozgó tárgyak ütközéséről van szó, akkor nem fogok jönni a Poincaré csoport ábrázolásaival. Ebben az esetben a tömeg azt a paramétert jelenti, ami az impulzusban a sebességet szorozza. Az impulzusmegmaradás törvénye azt mondja, hogy a testek tömegarányait meg lehet mérni az ütközésekből sebességméréssel. Persze ez nem azt jelenti, hogy a tömeg megmérésére úgymond "elhasználtuk" az impulzusmegmaradás törvényét, mivel mondjuk két test tömegarányát egy ütközésből megmérjük, és ezután már jóslatot tudunk tenni a többi ütközések kimenetelére: ugyanezzel a tömegaránnyal felírt impulzusmegmaradásnak teljesülni kell.

Ez az egyszerű példa azt mutatja, hogy minden fizikai mennyiség dfiníciója modellfüggő. Korábban azt mondtam, hogy mérési utasítással definiáljuk, de a mérési procedúra már feltételez egy előzetes modellt. Ennek ellenére a fizikai modellek nem üresek, mert a bennük rejlő infó csak nagyon kicsi részét használjuk fel a mennyiségek rögzítésére. A többi már a modell jóslata, ld. a fentebbi példát.

2. Másik probléma lehet, hogy azért kell köntörfalaznod, mert nem ismered eléggé a fizikát. Minél mélyebb ismeretekkel rendelkezik valaki, annál egyszerűbb magyarázatokkal tud előállni (ha megteszi persze az erőfeszítést). Egy kvantummechanikát frissen tanult hallgatónak egy csomó olyan dologhoz meg kell oldani a Schrödinger egyenletet, amit egy tapasztalt fizikus egyáltalán az egyenlet felírása nélkül átlát. Vagy az ikerparadoxonnál a kezdőnek tipikusan fel kell rajzolnia a képleteket, míg a haladó már símán egy egyszerű téridő sémával (rajzzal) szemléltetni tudja a dolgot. Minél mélyebben ismered a fizikát, annál több analógiát ismersz, és annál biztosabban tudod is használni azokat, hiszen tudod az érvényességi körüket is.

Viszont ebből adódik egy másik probléma is. Adhatsz nagyon egyszerű, analógiás magyarázatot a laikusnak. Ám ő nem ismeri a mögöttes dolgokat, és továbbviheti az analógiát olyan esetre, amire már nem érvényes. A fizikus tudja, hogy ezt nem lehet, mert olyan dolgokat is tud, amiket a laikusnak nem mondott el, mert az adott jelenség esetén nem volt lényeges, ámde az analógia kiterjesztésénél már figyelembe kell venni. Nagyon sok crackpot "elmélet" így születik. Ha a laikus ilyenkor inkább visszamenne és kérdezne (és ha a fizikus türelmme még tart :)), akkor a dolgot helyre lehet rakni, ámde sokszor ez nem így történik. Pl. mert a laikus könyvből olvasta a dolgot, aztán továbbgondolta, beleszeretett az ötletbe, és már "nem engedi el".
Előzmény: Gézoo (9954)