Ha kelmed lelke puha, lágy,

s ha megérti a  világot,

nincs olyan angyal ki

ne gyújtana szivében

enyhe lángot.

 

Már csak ilyen, s még

ilyenebb a földi lét, Uram!

Csak magamban változtatom

csodára enmagam,

magamban hiszek, s ez elég,

a többi hírharang.

 

Dicsőségért, hatalomért

nem sírok soha, akkor

sem, ha múltam ,jövőm

eleve mostoha.

A jelen ormai fölött

pásztáz képzeletem,

s csak akkor érdekel a múlt:

ha tövőt is teremt.

 

Nem kell a "NAGY", ha a kicsit

fölbirni nem tudom,

messzi volt idők dicsfényéről

már rég nem álmodom.

Kicsinyemnek kenyér legyen,

és neked jó Uram, békét

és megnyugvást kívánok,

ne légy boldogtalan.

 

Árnyékként suhanok a falon,

letörlöm , ami fáj...

Csilapodj éhes hatalom,

tisztuljon le a táj

emberarcú szelid örömre...

 

Nézd, egy rózsaszál!

 

Borulj rá, szívd be illatát,

s az idő megáll.