Jut eszömbe, van ėgy újabb régi szerömlei történetöm... :)

Télön történt a dolg, disznótorok idején. Mint mindön falunak, Szerömlének is vótak (most is vannak) ujan ėggyügyűbb, de amúgy jóravaló lakóji. Oszt ėgy ijent mėghíttak - most nem mondom a nevüket kikhő - disznótorba. Segítközött is ott a lelköm, még csak ee nem gyütt a vacsora ideje. A zembörök összetanakottak, hogy maj mėgviccölik eszt a Janit, merhogy így hítták ezt a zėggyügyű embört. Beűtették a sarokba, oszt min'két odalrú mellé űtek, hogy nė tuggyon kimönni. Hát jót öttek-ittak, oszt má danóni is eekesztek - mer régön nem ujanok vótak ám a disznótorok, mint mostanába! Mėgatták a móggyát neki. Sokszó hajnalokig is eedanolásztak, vót ujan is, hogy még a zenészöket is eehítták, hogy muzsikájjanak.

Na szóvaa, ahogy ott danógatnak, aszt mondi a Jani, hogy engeggyék ki, mer neki ki kőne mönni. - Maraggyá csak Janikám, inkább igyá még - monták neki ėgymássaa összekacsintva, oszt danógattak tovább. De a Jani mėmmėg kéretőzött, oszt így mönt ez ėgy darabig. Nem engették ki szėgény Janit...

Oszt ahogy ott danónak tovább ėccő csak érzik ám, hogy büdös van. - Hú Jani, a valagad eere-aara istenit, tė beszartá? Hú de büdös van, nem mész ki mingyá! - Nem mék én - monta a Jani - akartam, de nem engettek, mosmá szagójják! :))