esztike11 Creative Commons License 2005.08.30 0 0 285

zso,

gartula!:-)

 

levelibéka,

neked is a 3. babcihoz!:-)

 

mano,

igazad van, bár sztem te is érted, h én hogy is értettem azt, amit írtam. Lehet, h nem ezt írtam volna egy másik pillanatomban, de mostanság nem mondanám, h könnyű a helyzet a 3 csimotámmal ( 2x15 hó, 3év ). Este mindig úgy emlékszem vissza a napra, h jaj, milyen aranyosak voltak ma is, még amikor hisztiznek is egyszerre mindhárman, úgy hogy zeng az egész társasház tőlük, hogy potyognak a könnyei Lilinek 2 mpcel azután, h elkezd sírni, hogy simogatják és ölelgetik egymást, stb. MINDEN este így fekszek le, akkor is ha sírtam mondjuk, mert elfáradtam, mert a nagy most van benne igazán a dackorszakban és most jött elő a féltékenysége, hogy micsoda játszmákat játszom vele, h áthidaljuk a dacosságából fakadó kis "összetűzéseket", mert baromi nehéz bármit is csinálni, amikor mindenre nem a válasz, mert ugye mégse lehet ráhagyni a dolgokat, mert a két pici egyszerre tartana rám igényt, de kaját kell főznöm, mosnom kell, stb. ÉS mindez egyszerre! Mostanában 5 perc alatt migrénem lesz. DE imádom őket minden pillanatban, nem cserélnék senkivel!!! Valódi áldás nekünk a 3 gyerek, mindhárman elsőre jöttek, valamiért egyszerre ketten is.:-)

DE önzetlenségre van szükség a gyerekvállalásnál, mert nem akkor alhatsz, amikor fáradt vagy, nem akkor nézhetsz filmet, amikor szeretnél, stb.....apró dolgok, amiknél milliószor többet érnek a gyerekeink, ez természetes, de ki ne érezné/ érezte volna még, h BÁRCSAK, most lehetne 5 perc szusszanás, mert amikor úgy érzed, h véged, mindhárom egyszerre kakil be, egyszerre kezd sírni, stb....Van, h szeretném elhagyni magam, mert érzem kifogytam az erőből, de TOVÁBB KELL csinálni, mert mi vagyunk a szüleik, mert felelősséggel tartozunk nekik és szeretjük őket! Ez a legfontosabb! na, ez az én szótáramban az önzetlenség. Hogy nem akkor csinálsz valamit, amikor szeretnél adott esetben. Mert nem én szerepelek az első helyen. És valljuk be, valamikor nem pont peluscserére vágysz!;-)

Itt most nem a mártír anyákra gondoltam!:-)

( ezekről sokan nem szívesen beszélnek, mert ilyet_nem_szabadna, nem_illene_éreznünk, ugye:-P )

 

Igaz, nézőpont kérdése, h önzőségből vállalok gyereket, azért mert szeretni akarok!! Mert jó adni nekik...én úgy mondanám, h szeretetből vállaltam őket.  Nem magamnak szültem őket ( na jó, persze magamnak is:-) ), nem arra, h nekem jó legyen, hanem , h nekik_ legyen_ jó! És ez nem feltétlen egyezik.;-) ( bár ELVILEG, akkor vagyunk boldogok, amikor ők is azok, de gyarlók is vagyunk:-( ) És ebbe a viszonyba sem fér bele az önzőség, mert egyszer biza el kell engedni őket!:-( hüpp-hüpp, hamarabb, mint szeretnénk...persze úgy, h "elengeded a kezét, de elkapod, ha elesik."

 

De értem én, h mit akartál írni!:-) Csak én is kicsit most más oldalról közelítettem!:-)

 

És mikorra tervezed a 3.-at?:-)