Megelőzendő a "sajnos sok eső esett és a szivattyú nem bírta" választ, aminek mind a két eleme igaz:

 

- józan paraszti ésszel (is) tudni lehetett, hogy mielőbb el kell készíttetni valamennyi belső uvar valamennyi szellőzőjét, hogy a beázás valószínűségét és mértékét csökkentsék.

 

- józan paraszti ésszel (is) tudni lehetett, hogy az kevés, hogy felismerték, hogy a szellőzők tetőzete rosszul van tervezve. Intézkedni kell a soronkívüli módosításról is, mert eső volt, eső van és eső lesz és a szellőző tető önreparáló képessége is igen-igen csekélynek mondható.

 

- józan paraszti ésszel azt is tudni lehetett, hogy nem szerencsés hosszú ideig a B épület tetejének csapadékvizét az udvarra engedni. Már csak azért sem, mert egyszer az "Luca-széke" fedőnevű belső udvar projekt keretében elkészül a kert is.

 

Fűmagot vetnek, orchideákat, banánt, nadragulyát ültetnek, aminek, bizony,  nem tenne jót a felülről koncentráltan lezúduló víz. Márpedig a kertészek el fogják ültetni az elültetendőket, pedig ők is tudják, hogy mi lesz a növényekkel, ha a víz lezúdul.

Csodát ne várjunk, ez így működik.

Az építésvezető kellene, hogy legyen az a személy, aki harmóniát teremt ebben rendszerben. Bizonyára próbálja is, de igen kevés látható eredménnyel.

 

Sajnálom az építés irányítóit és meg is értem őket... én itt józan paraszti észt emlegetek, meg előrelátást, komplex gondolkodást, sít. miközben azt sem tudják, hol áll a fejük, mit is kellene azzal a néhány emberrel legközelebb elvégeztetni, hogy az éppen leghangosabb ügyfél valamennyire lecsillapodjék.

Hát lehet így tervezni, dolgozni...?

 

Nem, így nem lehet sem tervezni, sem dolgozni!

Látjuk az eredményét.