Kedves Serenic, köszönöm, hogy reagáltál az írásomra. Nem biztos, hogy egy nagyon tágan körvonalazott téma megengedheti az első látásra való megítélést. Az iskolának megvan az úgynevezett fóruma erre a célra, hogy a közönség megtalálja és felvegye vele a kapcsolatot. Nyilvánvalóan vannak nyilvános rendezvények, honlap és olyan napok, amikor bárki bárhonnan betévedhet és kérdezhet. A beszélésnek a tanról általában nem az (tényleg általában) a megfelelő módja, hogy az ember nekifusson és "térítsen". Nyilvánvalóan az ember nem titkolódzik a gondolkodásáról a saját személyes környezetében (bár nem is hozza fel feleslegesen), de a rózsakereszt nem megy oda az emberekhez, megrázogatni a vállukat, hogy : hé, ember tudja, hogy létezik ez és ez? Nem érdekli? Nem akar csatlakozni? Kérek mindenkit aki komolyan gondolja, hogy ez hosszú távon nem vált ki ellenszenvet az emberekből az jelezze ezt!

Teljesen egyetértek veled, hogy vannak, voltak emberek akik beszéltek róla. De akkor mégiscsak oda lyukadunk, hogy nem azt "reklámozták", hogy van rózsakereszt és, hogy ők azok,  hanem a tant hírdették. S akinek volt füle és elhatározása, az csatlakozott az adott időben meglévő csoporthoz. Ezért mondtam, hogy aki odavaló az odatalál. Hosszú sztorikat lehetne mesélni, hogy ahány ember, annyi út az iskola felé. Amit meg el lehet mondani az iskoláról, az mindenkinek el van mondva.

Félreértettél. Adva van egy hatalmas méretű irodalom. (ha beleveszem az idegen nyelven írottakat is) Ennek az elolvasása után vajon mit lehetne többet tenni egy emberért? (Elnézést itt úgy érzem meg kell világítanom valamit. Az irodalmon való "végigrohanás" nem von maga után semmiféle szellemi fejlődést. Gondolom emberek milliói élték már át azt a különleges élményt, amikor elővéve egy-egy kedvenc könyvüket pár évre rá, hogy először elolvasták, a természetes fejlődésük, alakulásuk folytán más megvilágításba kerültek az először olvasottak. Az iskola irodalma egy nagyon hasonlóan működő dolog.)

Visszatérve. Mit várnak az emberek? Hogy elolvastak mindent (esetleg semmit) és jön egy nagy mágus, vagy adeptus, vagy isteni mester, aki az ujját a delikvens homlokára téve megvilágosítja annak homályos tudását? NINCS emberről-emberre szálló beavatás. Csalódottan fordulnak el a tantól azok, akik életük eddigi medrét megőrizni kívánván, isteni beavatásra vágynak. Vannak dolgok, amik léteznek és működnek. De nem vezetnek sehova kierőszakolt megkapásukkal. Aki erre vágyik, egyszer szembesül vele....Ha pedig nem veszi valaki a fáradságot, hogy valamilyen szinten elmélyüljön az adott iskola irodalmában, ha már annyira érdekli a téma, annak így hűbelebalázs módjára, elsőre nekifutva, vajon mit lehetne mondani? Melyik részén lehetne belevágni a tanba? Egy emberrel igazán akkor lehet ilyetén módon beszélgetni, ha tud már mit kérdezni. És ez a kérdés nem a fantasztikumra való szomjúságát tükrözi.

Az utolsó bekezdésedet olvasva végülis nem értem, hogy miért nem látod, hogy egyről beszélünk?

Üdvözlettel G.