A DIOCLETIANUS ÉRA EGYENLŐ MÁRTÍRÉRA?
Dionysius Exiguus szkíta származású római apát kapcsán, már érintettem a Diocletianus szerinti érát, amelyhez igazította a Krisztus születése szerinti időszámítást. Egyszerű állítás szinten, olyan kommentárral, hogy „méltatlan dolog az éveket olyan ember uralmától kezdve számítani, aki inkább tirannusnak nevezhető, mint császárnak…”
Teljesen világos és egyértelmű, hogy Diocletianus császárt kell alatta érteni 247, azaz kettőszáznegyvenhét év távolságából!
Az uralkodó tanítás nézete szerint semmi gond nincs közel távol, ezek az alexandriai keresztények a trónra lépésétől úgy megilletődtek, hogy még 247 évvel utána is tőle számítják idejüket.
Miután semmiféle nyomot nem találtam arra vonatkozóan, hogy kik és mikor használták ezt az időszámítási rendszert, kénytelen voltam egy kicsit mélyebben kutakodni a korabeli Alexandriában. Nagy segítségemre szolgált Egedi Barbara az ÓKOR folyóirat 2005. 1-2 számában megjelent cikke „A kopt kereszténység a kezdetektől az egyházszakadásig” amely egy budapesti kopt művészeti kiállításhoz kapcsolódik.
Tehát kezdjük az alapoknál; kik azok a koptok?
„Koptoknak az egyiptomi keresztényeket nevezzük. A kopt szó jelentése valójában egyiptomi. Arab közvetítéssel került a humanista Európába és 17. században alakult ki ma is használatos formája…
A kopt hagyomány szerint az első egyiptomi keresztény közösséget és ezáltal a kopt egyházat Szent Márk evangélista alapította, aki Alexandriában halt vértanúhalált 68-ban. A húsvéti istentisztelet alatt fogták el, kötéllel húzva végighurcolták a városon, bebörtönözték, majd megölték.”
Nem mellékes szempont, hogy a kopt egyházi hagyomány Márkot tartja Alexandria első pápájának is.
Ilyen kezdetek után joggal merült fel bennem a kérdés, hogy nem lehetséges az, hogy a kifelezetten mártírérának vagy mártírkornak nevezett időszámításnak semmi köze Diocletianus császárhoz?
Lehet, hogy egyszerű késői félreértésről van szó?
Miután baj van az idővel, alaposabban meg kell ezt vizsgálni!
Első látásra a Hungár naptár 198 éve, de a húsvéttáblák alapján megállapítható 190 év sem látszik megoldásnak, hiszen Egedi tudományos adata a 68 és a 284 között 216 év feszül…
Érdekes módon „A SZENTEK ÉLETE” egészen más adatot hoz.
„Ünnepe: Április 25. Meghalt Alexandriában 100 körül” (Diós, 174.)
Így már van lehetőség akár egy 198 év vagy 190 év keresésére is. Igazán nem tűnhet délibábosnak egy 284-190=94-es vagy egy 284-198= 86-os születés. Ráadásul ez utóbbi Egedi 68-as évének inverze…
Ez a kopt időszámítási rendszer egyedülálló a maga nemében, hiszen az ókortóból ível át napjainkig, ők ma az 1721. évet tapossák a mártír, a vértanú óta! Pompás eszköz, mindenféle időugrás leleplezésére!
A csillagászati év –a 284. – vitán felüli!
Jelölése A.M. azaz Anno Martyrum!
Lehet nagyokat vitatkozni, hogyan fordítsuk le mártírok éve, mártír éve, de Diocletianus sehol nem jön elő, csak a magyarázgatásokban…
Az angolul értőknek talán segít az angol fordítás; „the year of the Martyrs” (egyes szám, semmi tömeg)
Nem marad más hátra, mint előre!
Vizsgáljuk meg a hagyományos kronológia szerint mi is történt a 284. évben. Kellett lenni biztosan valami egetverő keresztényüldözésnek!
Egedi cikkéből megtudhatjuk, hogy Decius uralkodása alatt [249-251] módszeresen üldözik a keresztényeket Egyiptomban is, ahol kötelezték őket pogány szertartásokon való részvételre, és áldozat bemutatására. Igaz hitüket nem kellett feladni, de az áldozat megtagadását kivégzéssel büntették. Pár évnyi nyugalom után Valerianus császár 257-ben ismét elrendelte a keresztények üldözését. A császár megtiltotta gyülekezésüket, elkoboztatta a keresztények vagyonát, száműzte a püspököket és papokat. Ez a rémálom 260-ig tartott, amikor Valerianus perzsa fogságba került, majd meghalt.
Így érkezünk meg a 284. évbe, amikor a légiók Valerius Diocletianust kiáltották ki császárnak, aki 305-ig volt a római birodalom ura, ekkor lemondott és visszavonultan élt 316-ig, ekkor halt meg. Vanyó szerint a kereszténység utolsó, legkegyetlenebb üldözője!
Felkészülve a legrosszabbakra tovább olvastam Vanyó 3. fejezetét „a nagy üldözés és hatása”, de kezdetben semmi érdemleges nem történik, hiszen eleinte még udvarában Nikomediában is megtűrte őket. 297-ben rendeletet adott ki a manicheusok és nem a keresztények ellen! 300 körül a keleti rész kormányzója közelebbről meg nem határozott szigorú intézkedéseket foganatosított a keresztények ellen. Egedi szerint pedig éppen ebben az időben van béke Egyiptomban:
„A Valerius-féle és a 303-as nagy keresztényüldözés közötti lélegzetvételnyi időszak, a ’kis béke’ Egyiptomban is lehetőséget teremtett az egyház országos szintű kiépülésére. Több nomoszközpont rendelkezett püspökkel, a közösség pedig megfelelő számú hívővel a szervezet fenntartásához.”
Elég nehéz helyzetbe kerültem, hiszen Diocletianus uralkodásának első 18 éve alatt az egyház csak építkezhet, nem üldözik, mert akkor miből keletkezne a 324 körüli időre a lakosság 40%-át kitevő keresztény néptömeg. Hogy 303-ig nem beszélhetünk Diocletianus nevéhez köthető keresztényüldözés, az Bithynia kormányzójának Hieroklész magatartásából is kiviláglik.
„Bithynia kormányzója, az újplatonikus filozófus Hieroklész állandóan a keresztények üldözésére ösztönözte Galeriust, aki szorgalmazta az ügyet Diocletianusnál.”
Egy szó mint száz végre 303-ban megkezdődött a nagy keresztényüldözés! A részletekkel nem kívánom traktálni a figyelmes olvasót, el lehet olvasni magyarul; Lactantius; A keresztényüldözők halála.
Vanyó könyvéből kiderül, hogy Diocletianus nem volt híve a vérontásnak, ráadásul 304-ben a hatalomból is visszavonul ténylegesen. A keresztények fanatikus ellensége Galerius folytatja az üldözéseket 311-ben bekövetkezett haláláig.
A történet folytatása ismert 313-ban Licinius és Constantinus véget vet a keresztényüldözésnek, amely Lactantius szerint 10 év és négy hónapig tartott.
Sajnos csak egy kérdésre nem kaptunk választ fenti történeti áttekintés kapcsán, mégpedig arra, hogy miért éppen Diocletianus trónra lépésének éve a kopt időszámítás kezdete?
Egedi javaslata nem meggyőző, egy olyan helyzetben, amikor az origót keressük;
„Diokletianus uralkodása végén újabb üldöztetés rázta meg a keresztény közösségeket. A kopt egyház emlékezetébe mélyen belevésődött ez az időszak: erről tanúskodik az új egyházi időszámítás, amely Diocletianus trónra lépésének évével (284) kezdi a mártírok érája számítást.
A 284-es évben mint láttuk nem voltak mártírok, mártír sem nagy valószínűséggel épül, szépül, az alexandriai egyház. Sejti ezt a cikk szerzője is, ezért írja a következőket nagyon helyesen:
„Valójában a hírhedt és véres üldözésre, amely a templomok és szent könyvek teljes megsemmisítését célzó rendelettel indult, csak 303-ban került sor.”
Egy olyan korban, amikor az emberek az idő fogalmával még egészen más viszonyban vannak, nincs általános írásbeliség, érthetetlen, hogy ilyen pontosan meg tudták határozni azt a 284-es évet 303 után!
Feltételezhetően az üldözések idején 303 és 313 között a legkisebb gondja is nagyobb volt annál a kopt egyháznak, hogy bevezessen egy új időszámítást, éppen Diocletianus trónra lépésétől számolva!
Ha figyelmesen olvassuk Hegyi Barbarát, még egy okot találhatunk arra, hogy miért nem vezethették be az új időszámítást;
„Az üldözések hatására több helyen egyházszakadás fenyegette a közösségeket. Ilyen volt az afrikai (karthágói) donatista vita, de itt kell megemlítenünk a Meletiosz nevéhez fűződő függetlenedési kísérletet, amely kis híján komoly válsághoz vezetett Egyiptomban. A 305-306 körüli események a lükopoliszi Meletiosz püspök alexandriai látogatásával kezdődtek, aki felháborodva tapasztalta, hogy a városban nincsen istentisztelet. Petrosz, az akkori püspök ugyanis elmenekült. Meletiosz tehát intézkedett, önkényesen felszentelt két papot, köztük a később oly sok felfordulást okozó gondolkodót, Areioszt. A lépten-nyomon megüresedett püspöki székekbe is önkényesen nevezett ki új jelölteket. Amikor Petrosz visszatért, sürgősen kiközösítette a tudta nélkül beiktatott méltóságokat, Meletioszt pedig letartóztatták, így az egyházszakadás nem bizonyult tartósnak.”
Beláthatjuk, ez nem az, az időszak, amely kedvez új időszámítás bevezetésének. |
