Örökbefogadásról röviden:

Szerettünk volna sok gyereket, de a 3. csak nem jött, közben jöttek az ingerek innen-onnan, láttunk nevelőszülőknél lévő gyerekeket, és akkor azt gondoltuk, na ennél azért mi messze jobbak lennénk. 1 év gondolkodási idő után aztán benyújtottuk a papírokat, engedélyeket megszereztük, és február óta nálunk a kis trónörökös:)) Ehhez mindenkinek nagyon kell akarni a családban, de azóta a 11 éves fiam bejelentette, hogy ő is fog ám örökbefogadni, ha nagy lesz, mert ilyen jó "végeredménye" van.

Ja, és nincs különbség, az ismerkedés pár napja után már kialakult az érzés, hogy ő az én fiam, és bár csak 4,5 hónapos volt, de rajta is észre lehetett venni 1 hét után, hogy nyugtalan és sír, amikor este vissza kellett vinnünk.

A barátaink, kollégáink és ismerőseink is igen pozitívan áltak hozzá, sőt már vannak párok, akik a mi "hatásunkra - példánk alapján" elindultak ezen a rögös úton.