(Már ha egyáltalán kapok valamilyen állást kisgyerekes nőként.)

Ugyanezt mondtam én is két hónapja, de nekem jó tapasztalataim vannak, ahol mostanában interjúztattak nem csináltak nagy ügyet a gyerekekből, csak annyit kérdeztek, hogy ha hosszabban betegek, van-e segítségem. Az egyik helyen meg azért mentünk bele jobban a bölcsi-gyerek témába, mert aki interjúztatott, annak is pici volt a gyereke, így mint két anyuka beszélgettünk.

(Egy volt főnököm azt mondta, hogy ő jobban szerieti a valamilyen szempontból hátrányosabb helyzetűeket (pl. kisgyerekes anyuka), mert hatékonyabban, gyorsabban dolgoznak, jobban hajtanak és jobban megbecsülik a munkahelyüket. Egy fiatal huszonéves nő is közölheti munkakezdés után pár héttel, hogy bocsi, terhes vagyok, szülésig feküdnöm kell, de fiatal srác is az új helyén 2 hónappal autóbalesetet szenvedett, utána hónapokig lábadozott. Ennél sem sokkal rizikósabb egy kisgyerekes anyuka, akinek segíthet a férje + nagymama.)

Egyik helyre felvettek, hamarosan kezdhetek.

Azokra a helyekre, ahol nem hívtak be interjúra, de elküldték az önéletrajzom (a közvetítő) nem tudom, hogy a gyerek volt a gond vagy a szeptember közepei kezdés volt késő. De azt látom, hogy sokkal nagyobb problémát jelentett a felsőfokú végzettség hiánya (csak két felsőfokú szakképesítésem van, nem egyetem vagy főiskola). Egy másik anyuka is most talált állást pici gyerekkel, neki a nyelvtudás hiánya volt probléma, nekem ezzel nem volt gondom, mert két nyelvből erős középfokú szinten tudok kommunikálni.

Szerintem aki angolul minimum középfokon tud, van valami jó végzettsége és jó a "gyerek előtti" önéletrajza, annak nem kell aggódnia.