Mert osztottak-szoroztak, és rájöttek, hogy 200 példányban nem lehet költséghatékonyan Saab vadászgépet gyártani, ergo Mitsubishit sem!

Költséghatékonyan lehet gyártani, a kérdés inkább az, hogy ilyen kis szériánál visszajön-e a fejlesztési költség, és ha nem, akkor az állam hajlandó-e azt egy új gépnél újra felvállalni. A svéd és a francia kormány úgy tünik nem. De gondolj bele mondjuk az F/A-22A esetébe. Ott is csak 227 gépről van szó (igaz folyamatosan nyírbálják is... :)).
Továbbá ne feledjük el, hogy az F-2 nem teljesen független fejlesztés, hiszen az F-16-osra alapoztak.

A Joint Strike Fighter is hasonló példányszámban készül, ennél kevesebb példányra szóló fejlesztést még az USA is csak speciális repülőgépeknél ( pl. hadászati bombázók ) engedhet meg magának, az óriási fejlesztési költségek miatt.

Az F-35 költségei is mennek fel az egekbe. Az USA fegyveres erői már csaknem 1/3-ával csökkentették a megrendelésüket, a legutóbbi általam ismert szám szerint 1950db gépet akarnak már csak (1997-ben még 2852 gépről volt szó, csak az USA részéről), és más résztvevő országok (pl. Norvégia) is visszalépésről gondolkoznak. Emiatt, és a folyamatosan emelkedő fejlesztési költségek miatt a hajdan olcsónak szánt gép ára már jelentősen meglódult (jelenlegi GAO becslések: F-35A: 31m$ -> 42m$, F-35B: 39m$ -> 61m$, F-35C: 42m$ -> 61m$).

Ez minket is érint, ha a következő évtizedben (vagy később) esetleg tényleg cserélni akarjuk a Gripen flottát (ohh... minő optimista gondolat).