Kedves Serenic!

Nem igaz az, hogy a teremtéskor - ha ezt Isten sajátosan egyedi művére értjük - tervezés folyik. Ha így lenne, ez azt jelentené, Isten folyamatosan készíti el a világot, mégpedig úgy, hogy e folyamat kezdetekor még nem ismeri minden apró részletében a "végterméket". Ez a feltételezés azonban tagadja Isten feltétlen tökéletességét, ezzel pedig magát Istent, végső soron tehát egyfajta ateizmushoz vezet.

A "megvizsgálja, tényleg jó dolgokat hoz-e létre" kifejezés szintén problematikus. A Szentírás ezzel ("látta, hogy jó") inkább azt mondja ki, hogy amit Isten teremtett, az kivétel nélkül mind jó. Tehát Isten nem teremtett semmi rosszat, másképp: nem Isten teremtette a rosszat.

Az nem gond, hogy a létrehozás aktív tevékenység, csak az, ha ezt az aktivitást antropomorf módon képzeljük el. Te épp így teszel, amikor azt mondod, hogy a változás szükséges a léthez. Isten ugyanis nem alávetettje a változásnak, ha így lenne, tagadnánk a tökéletességét, mint már fent is írtam. Tehát, ha Isten nem változik, azt is mondhatjuk, hogy a lét és a változás nem függ egymástól. Az pedig csak a mi időkategóriába kényszerült gondolkodásunk eredménye, de nem apodiktikus szükségszerűség, hogy csak időbeliségben tudunk gondolkodni, legalábbis a képszerűség szintjén biztosan.

Végül egy utolsó megjegyzés a "materiális, csupasz változásra", a rezgésmintára. Ha a rezgésminta egyedi és felismerhető (valamilyen módon specifikus), és a "minta" szó ezt engedi vélnem, akkor a végső valóság végül mégsem ez, bár talán nem materiális szempontból. Mert itt megint feltehető a kérdés: mitől érthető  rezgésminta, miért van "értelme"? Amíg ilyen kérdések felmerülhetnek, addig, tekintet nélkül világnézeti elkötelezettségre, tovább kell kutatni, amíg nincs "végső" válasz.

Egyébként érdekes: az a kérdés: "miért van inkább a valami, és miért nem a semmi?", csak egy módon válaszolható meg értelmesen, és ezt mindenki titkon tudja is, de valahogy annyi réteg rakódott erre az egyszerű válaszra (a vallásháborúkon és merev dogmákon át az egyházi hierarchiáig), hogy sokan inkább mással kísérletezgetnek, nehogy szembesüljenek azzal a Valakivel, Akit oly sok irányzat oly sokszor kisajátítva, mindig másként és másként mutat be, pedig Annak lényege olyan egyszerű is tud lenni.

Üdv:

Balázs