Nincs benne semmi turpi - te irtad :))
"Mumu válasz | megnéz | könyvjelző 2005.07.01 19:14:29 (11)
Erdekes.Persze ilyesmiveli s lehet talkozni.Csaladomba Imre bacsi 42 evet hallgatott az erelyes Boske tanti mellett.Aztan meghalt.Az addig egeszseges Boske tanti utana ment 8 het mulva. Az eletenek nem volt mar ertelme:nem volt kit iranyitani..."

Miben tertunk el. Rengetegben.
Eloszor is, nem Mo-n fogunk megoregedni. Azt nem kalkulaltuk bele a tervekbe, hogy egy masik kulturat veszunk fel oregedes elott (mert meg nem kezdtem el oregedni).

Azt sem, hogy mi maskepp oregszunk mint a szuleink. A pelda ami elottunk volt, a model, az mas mint amit mi elunk meg. A gyerekeink is maskepp viszonyulnak hozzank mint mi a mi szuleinkez. A mi eletunkben a tanulas, a valtozas, az uj, az annyira resze mint az anyunak a szombat reggeli Lehel piacra jaras. Nem szerette (legalabbis azt mondta) de nem tudott maskepp elni, hozza tartozott az eletehez.

Az anyukam egesz eletet egy helyen elte le - szinte csak az egyik utcabol a masikba koltozott, soha nem szerette a nagy valtozasokat, Ercsibe utazni nagyvallalkozas volt. . .meg almodozni is sporolosan szokott szegenykem.

Elfogadta az eletet olyannak amilyen - beletorodott. A kedvenc indoka az volt mindenre "nem nekunk valo az".

Aztan itt vagyunk mi. Ismerjuk a multat, ahonnan jottunk - es valtoztattunk rajta, meg most is alakitgatjuk. A gyerekek azt lattak, ereztek, hogy a nagymamanal minden "biztonsagos", ugyanaz, elveztek a megszokottsag meghittseget. Nalunk is az volt sokaig - amig a fiuk 10-15 evesek lettek.

Aztan jott a "kalandozasok kora" - es hirtelen minden keplekennye valt - minden lehetett, vagy semmi sem lehetett. Oszinten - fogalmam sem volt sokaig milyen oregkorom lesz - ha lesz, mert egy-ket rak becsuszott, csak hogy a bizonytalansag meg nagyobb legyen.

Aztan lattunk peldakat amit tudtuk, mi nem tudjuk megtenni.
Aztan lattunk peldakat amit tudtuk, mi nem akarunk megtenni.

Szeretnenk mi is "biztos pont" lenni az unokak eleteben (meg nincsenek, tehat meg nem kestunk vele).
Szeretnenk a fiuknak segiteni anyagilag is - de fokepp erzelmieleg, tamasz lenni. Anyu szeretett jobban mint barki mas az eletemben, de nem tudott az az ember lenni, akihez fordultam ha gondom volt. Most mar tudom miert - azt is, hogy mi kepesek vagyunk erre a gyerekeinkkel szemben.

Szerettem volna mindig kozel lenni a szulok lakohelyehez, hat ez nem jott be - fajo pont.
Aztan szeretnem, ha a gyerekek nem mennenek nagyon messze - eddig bejott, de meddig? Ket perc alatt a kontinens masik felere koltozhetnek!!!

Szerettunk volna a baratokkal maradni (mind a ketten egykek vagyunk, a szulok elmentek - baratok vannak csak), osztozni az eletben - hat ez sem sikerul.

Ketten vagyunk eletunkben eloszor - es nem konnyu sebesseget valtani.
Elovettuk a hobbikat - regieket, vagy ujakat szereztunk. Nem gondoltam arra, hogy ez
otvenen tul mennyire fontos (nem mintha otvenen tul lennek - 39 multam).

Arra sem gondoltam, (foleg nem az utan, hogy ujra palyakezdok lettunk egy idegen orszagban ket nagy gyerekkel) hogy legyen egy olyan munkam, amit ingyen is szivesen csinalnek - es ez fontos! Nagyon fontos! Nem is gondolok a "leallasra" meg - sot, ujabb teruleteket fedezek fel.

Tervezzuk az oregsegunket - anyagilag, kenyelmet szeretnenk magunknak, es sok-sok uj elmenyt. Miket? Nem is tudom. . .remelem meglepetes lesz :)) es kellemes.

Ja, es szeretnek megtanulni zongorazni :))