képzeljétek pénteken gépfolklór koncert volt szolnokon az etnó fesztiválon...

na ez még önmagában hagyján, de a csapat felállása enyhén szólva nagy meglepetés volt (nekem). utoljára talán egy fél éve (1 éve?) lehettem gépfolklóron a fonóban, ugye szabó andris, meg donászi, meg egy számomra ismeretlen basszer meg talán még egy gityós, de ha nem akkor tévedtem...nyomták a republicot ezerrel, annyira nem is hatott meg, na de...

pénteken ott volt a cziránku, szabó andris, meg egy számomra ismételten ismeretlen basszer és egy dobos...donászi sehol, ez a csóka egy fiatalabb ürge volt. a basszer meg egy elektroakusztikus bészen játszott, valami "világháborús" (gibson??? ez lehet?) erősítőn.

tehát: most akkor mi van???? hogy mennek ezek a dolgok gépfolklóréknál? pár éve szintén cziránkuval láttam őket ugyanitt, aztán pesten hol vele, hol nélküle...elég nehéz lekövetni ezeket :)...ha valaki véletlenül tudja a családfát, akkor idekanyarinthatná, mit érdemes tudni az "új" arcokról...

a koncertről: az elejéről sajnos lemaradtam, pedig...a haver mondta, hogy az első 15-20 percben szabó úr le se tette a hegedűt, neki meg repesett a szíve a boldogságtól, asszimetria, meg egyéb nyalánkságok az "őskorból". mire megérkeztem, már egy, inkább a páratlan ritmusokra kihegyezett republicozás ment, úgyhogy langyosodott a dolog, de egy nagyságrenddel izgalmasabb volt, mint legutóbb. a dobos ledobolt mindent, de szerintem a játéka nem igazán (kimondom:egyáltalán nem)  húzott, ez van. a basszusszáund bika volt (kicsit elsőre meg is lepődtem, hogy ilyen gityóból ennyire markáns hang jön ki) a csóka magabiztos, meggyőző, de "nagyon unta", ami nagyon nem tett jót az összképnek. szabó andris minden izma a lábától a nyakáig megfeszülve, úgy szokott, jó is volt :) cziránku meg egyszerűen nem hallatszódott, ez van. ideges is volt rendesen, be is szóltak a keverős embernek, hogy vegye már észre, hogy szóló van :) a haver meg is jegyezte, hogy ő életében egyszer hallotta emberünket rendesen kihangosítva. ugyanitt az etnó fesztiválon pár éve a kárpát mőbiuszban :) ja, úgy könnyű...mondjuk akkor meg annyira hangos volt, hogy én speciel nem bírtam ki a színpad előtt. a haver meg elaludt :) hiába nem vagyunk egyformák...:) na szóval...fehér szél is volt, a végén meg hej páva. egészségesebb is volt a hangzás egy gitárral, hegedűvel. közönség volt (relatíve) rendesen, profi szinpad, fények, mittomén, úgy hogy ne keseregjük a kultúra halálán, hanem jövőre találkozunk a tisza-parton!