hát, talán van vmi jó ötletetek...

a kutya 2003 márciusi, tehát 2 múlt.

az anyja németjuhász keverék (kicsit nagyobb és vékonyabb gy normál nj-nál) az apja ismeretlen.

a tesói olyan rajzolatúak mint a husky/malamut.

kan volt a drága, most kiheréltük, hátha jobb lesz.(nem lett)

imád nyalogatni mindenkit.(idegent és ismerőst egyaránt)

játszani nem lehet vele, a labdáért nem fut, a rongyot is csak 5 percig cibálja, igazából bunyózni szeret(ne) de arra ugyi én nem igazán vagyok alkalmas...sztem kéne mellé egy másik kutya, az sokat segítene, nem unatkozna, talán nem menne el.

(vagy szánt kéne vele huzatni...)

apámék nem akarják a másik kutyát, merthogy már 1gyel is mennyi gond van, akkor 2vel...(gondoltam arra h idegilenesen befogadok menhelyes kutyit, annyi hirdetés van h ideiglenes gazdit - is - keresnek...milyen ötlet? )

akikkel együtt lakunk: apám - folyton dolgozik, ritkán találkozik a kutyával. egyértelműen ő a falkavezér, ha dühös, a kutya hasoncsúszva mászik elé.

anyám - kajaosztó személyzet, 0 respekt, és még játszani se lehet vele...

bátyám (papíron övé a kutya): naponta max 10percre látja a kuty, akor nagyon örül neki és ezért odamegy ha hívja  -> "nincs semmi baj ezzel a kutyával, szót fogad" ; aztán kicsit bunyózik vele (ez tart 9,5 percig) majd lelép.

meg én: jártunk kutyasuliba, már féléves korában olyan erős volt, hogy lobogtam utána a szélben, a "kiképző" meg félvállról odavetette h "majd kialakul" (nem mentünk oda többet) a blökidoki szerint félévesen még túl fiatal, várjak még fél évet - 1évesen elvittem máshová, a kutya ott, a körben, szögessel a nyakán mindent megcsinál, de ha vmi hiáynzik (a helyszín, a kutyák, az oktatók, a szöges vagy bármi apró részlet) akkor már nem érdekli, mit akarok tőle.

 

jah, a legnagyobb szívfájdalmam: a kutya épp hogy sétáltatható volt (oltások...) és én próbáltam póráz nélkül - akkor még kicsi volt, rövid lábakkal, szal utolértem - és egész jól ment... erre apámék kitalálták, h a kutya húz pórázon, és ők nem hajlandóak sétáltatni, ha én nem tanítom meg neki h ne húzzon, ergo sétáltassam pórázzal.

sztem ott lett elszúrva ez a behívás-dolog...

 

az előző kutyánk is szökött, valahogy folyton kifogjuk az ilyeneket. persze sztem nem véletlen: apám mániája a nj-keverék, én meg nem szeretem a nj-okat, legalábbis a kanokat nem, mert ők jellemzően "bepróbálkoznak"... pl egy labradorról nem gyakran hallani, hogy ilyet csinál... (apám másik mániája a kankutya, merthogy azzal nincs gond, a szukával meg van... ezen már csak nevetek kínomban...)