„Már ne haragudj a hasonlatért, de ez olyan, mint ha őseink elvetették volna a tűz használatát, csak mert egyesek gyújtogattak.”

 

Azért ennyire nem érzem egyszerűnek a dolgot. Az atomerőművek üzemeltetésében az ember szeretne eltekinteni a katasztrófáktól, melyek bekövetkeztek, de ez Csernobil óta nehéz. És nem csak az orosz szférában voltak ilyenek, hanem az igen magasra értékelt műszaki kultúrájú országokban is. De ezt én is csökkenő kockázatú területnek érzem, hiszen minden eset lendített a többiek biztonságtechnikáján, és az új tervezésű erőművek bizonyára sokkal biztonságosabbak lesznek. Persze a számuk szaporodása ezzel ellentétes hatású.

Veszélyesebbnek látom, amiről már korábban is volt szó, a hulladékelhelyezést. Attól tartok, hogy már most is sok időzített bomba ketyeg a világban, amelyekről nem tudunk, és nem látom, hogy ezt a jövőre nézve is már megnyugtatóan megoldották volna.

És még egy tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni, amit a legveszélyesebbnek érzek, a politikai stabilitást a világban. Ma, amikor labilis, szélsőséges politikai erők komoly hatalommal rendelkeznek, és a világ feszültségeinek növekedését vetíti előre a kielégíthetetlen olajéhség, nem vagyok nyugodt, ha atomerőművekkel megspékelt országok kerülhetnek háborús, vagy terrorizmusnak kitett helyzetbe. Szerencsére ilyen még eddig nem volt, a világ háború sújtotta területein ilyen veszély nem állt fenn.

Szóval nagy optimizmus kell hozzá, hogy ennek veszélyét egyszerűen kizárjuk a jövőképből.