bizonyos kulturakkal sokkal tobb problema van, mint masokkal.

OK, ebben igazad van.

Off

Három dolgot teszek a japán-kérdéshez hozzá, aztán részemről befejezve:

- a sankin-kotai rendszer következtében a daimjók összes családtagjának Edóban kellett folyamatosan élnie, illetve maguknak a daimjóknak is minden második évben. Ez eleve lehetetlenné tett bármiféle lázadást, vagy túlzott önállóskodást. Nem véletlen, hogy az első lázadások a 19. sz. közepén törtek ki, előtte csak parasztlázadások voltak több mint kétszáz évig. A sankin-kotai rendszert azért szüntették meg, hogy a daimjók fegyverkezni tudjanak az idegenek ellen - tipikus feudális gondolkodás, ha veszélyben az ország, kötelezzük a grófokat, hogy erősítsék meg bandériumaikat... Ez Japán viszonylagos biztonsága idején föl sem merült, sőt a daimjók is egész jól érezték magukat Edóban (akár a magyar arisztokraták Bécsben).

- ugyebár nem arról vitatkozunk, hogy mennyire volt szörnyű vagy sem a pár gőzhajó, hanem hogy a pár gőzhajó plusz Kína megalázó vereségének híre adta a lökést ahhoz a változáshoz, hogy egyáltalán elkezdtek modernizálódni. (Mint fent említettem, a sankin-kotai rendszer megszüntetéséhez is - bár igaziból akkor már a bakufu is modernizálta saját bandériumát, és nem sokkal a sankin-kotai megszüntetése után már a daimjók hatalmának teljes megszüntetésében kezdett a bakufu is gondolkodni; egyszerűen tökmindegy volt, hogy 1867-68-ban ki nyeri a polgárháborút, ugyanazt csinálta volna kb.

- az európaiak megjelenése előtt a kereskedelmet a bakufu szigorúan ellenőrizte. A csempésztevékenység viszonylag kis volumenben zajlott, a többi között a rendes kereskedelem szinte teljes hiánya miatt is. (A külföldi áru ritka és feltűnő volt, a külföldi hajó még inkább, a japán hajók meg csak korlátozott méretűek lehettek, így nem igazán voltak alkalmasak távolsági hajózásra.)

Még egy negyedik megjegyzés: Kína elzárkózása hasonlóan drasztikus volt abban az időben, és hasonló okokból. Egyszerűen a modernizálódással szemben óriási ellenállás mutatkozik a világ bármely államában. A modernizálódás legfontosabb hátránya, hogy a társadalmi rend felborul. Egyetlen előnye van, hogy nélküle katonailag elbukik az ország. Nem véletlen, hogy az elszigetelt államok (Kína, Japán) elutasították a modernizációt, amikor tudatos döntést hozhattak. A nem elszigetelt államokban a külső nyomás mindig kikényszerítette. Például a tüzérséggel szemben évszázadokig komoly ellenállás mutatkozott (érdekes módon Japánban a tűzfegyverek a 16. század eleji megjelenésüket követően nagyon gyorsan elterjedtek, ugyanis Japán sok, cseppet sem elszigetelt, sőt élethalálharcot vívó államocskából állt), ám aki kimaradt, az lemaradt. Azok az uralkodók, akik nem alkalmaztak számszeríjászokat, majd tüzérséget, majd modern tömeghadsereget (utóbbihoz már modern iparra is szükségük volt, pl. textiliparra az egyenruhákhoz), azok egyszerűen elbuktak a csatában. Ilyen nyomás Kínán és Japánon nem volt. El is utasították a modernizációt, a gyarmatosítást (a japánoknak a 16. sz. végén volt Koreában egy kísérletük Hidejosi alatt), és minden egyebet, ami az uralkodó osztály és állam biztosnak tűnő hatalmát hosszabb távon veszélyeztethette.

Az elszigeteltség megszűnése értelemszerűen vezet fejlődéshez. Azt viszont tipikus marxista gondolkodásnak tartom, hogy előbb-utóbb úgyis van fejlődés. Akkor igen, ha verseny van. (A cégek között, az államok, fejedelmek, grófok között, stb.) Egyébként nem.