Off

Én a japán történelemről tudok egy egész keveset, sőt valamicskét a kínairól is.

Japánban a sógunátus mereven ellenzett bármiféle reformot, egészen addig, amíg az 1840-es években az ópiumháborúk híre el nem ért Japánba. Egyáltalán nem volt ez véletlen: ahogy belekezdtek a reformba, a bakufu összeomlott, polgárháború lett, és Meidzsi restauráció. A sógunátusnak (ahogy Kínában a mandzsu dinasztiának) semmiféle belső érdeke nem fűződött a reformhoz (sőt ellenérdekelt volt), a külső katonai fenyegetés tudta erre rávenni, mellesleg bele is bukott.

Úgyhogy Japán iparosodását, és végső soron Kína japán megszállását az ópiumháború okozta.

Ami a Tajping-felkelést, majd jóval később a boxerlázadást illeti, az eleve az ópiumháború után megrendült tekintélyű mandzsu dinasztia ellen tört ki, bizonyos ok-okozati összefüggést azért lehetetlen itt is nem észrevenni.

A kommunisták szövetségesei pedig Kínában eredetileg a nacionalisták, a liberálisok, a fasiszták és más "nyugatosok" voltak, szemben a konfuciánus maradiakkal. Alapvetően azért tudtak győzedelmeskedni ezek az irányzatok (itt tkp. mindegy, hogy a kommunizmusról vagy a fasizmusról beszélünk, azaz Maóról vagy Csangról), mert mindenki szerette volna megszüntetni Kína megalázott helyzetét. Ha Kínát nem süllyesztik félgyarmati sorba, ezek a "barbár" irányzatok sosem lettek volna képesek bármit is elérni. Mao programja kb. a "ki az idegenekkel és kiszolgálóikkal" volt, szavakban egyébként Csang is hasonló programot vallott.

Szvsz elég plauzibilis feltevés, hogy a távol-keletiek most is vízibivallyal meg ökörrel szántanák a rizsföldjeiket, és egész jól ellennének magukban, ha az európaiak nem mennek oda.