Biztos van igazság ebben a protekció meg ismeretség dologban mert annyian mondják nekem is, bár engem eddig elkerült ez.
Mind a három eddigi munkahelyemre teljesen az "utcáról", hirdetésre jelentkezés után vettek fel, nem ismertem senkit.
Igaz az első kettőből ki is rúgtak, pedig akkor már ismertem mindenkit... (Lehet, hogy pont azért?:)

De mindkét kirugásom után heteken belül találtam melót és mondom, mindenféle segítség, kapcsolat igénybevétele nélkül. Szerintem a hozzáállás is számít, folyamatosan figyelni kell a munkaerőpiacot, a hirdetéseket, gyűjteni az infókat, nemcsak keseregni, hogy áá úgysincs protekcióm, úgyse vesznek fel sehova stb. Úgy tényleg nem jut egyról a kettőre az ember. Ha én így jöttem volna ki a diplomázás után, vagy így álltam volna hozzá, mikor épp nem volt állásom, hát sehol se lennék, vagy max. a tescoban pakolnám a árukat, vagy ilyesmi.
Legvégső esetben azt hiszem elmentem volna biciklisfutárnak:)
Én pl. az is csináltam, hogy amikor még szó nem volt elbocsájtásról, mikor még stabilan megvolt a munkahelyem és nem is akartam konkrétan eljönni, akkor is eljárogattam állásinterjúkra, csak úgy, miért ne alapon, hogy tudjam "mennyit érek", mit tudnék elérni, hol milyen pénzek forognak, milyen lehetőségek vannak.
hasznos dolog, edzésben tartja az embert.