Nagyon vágyodnék egy cica után, de mindég velük haltam én is. Tudod Ő szabad volt. Nem szobacicus. És mindég minden cicámmal beszélgettünk. Elmondok egy esetet a Dezső cicámról. Valahol belefeküdt nyáron egy olvadó szurokba. Hazajött és a hűvös szobában a szőnyegre akart leheveredni. De még időben észrevettem a két csimbókot a bundáján és rászóltam: hogy nézel ki, milyen a ruhád?? Erre Ő beleharapott a csomóba és tövestől kitépte mind akettőt. Csak a fehér bőre marad utána. Rám nézett olyan szemrehányón, hogy még ma sem felejtettem el, és kiment.

Csak másnap jött elő. Ez kilenc éve történt. De volt még egy pár eset, ami az értelmüket magas szinten bizonyitja. Szerettem Őket és viszont szerettek, pedig szigorú szabályok voltak,Ők elfogadták.