"Sajnos, sok baj, kellemetlenség van e Hymnus miatt, főleg azért, mert nagyon kevesen ismerik keletkezésének történelmi hátterét, illetve nem ismerik az egész költeményt, annak csak „fohászszerű" első versszakát ismerik, amiben Kölcsey Isten áldását, segítségét kéri a magyarság számára az addigi sok csapásért, „balsorsért".

Pedig a költemény nemcsak ebből az egy versszakból áll, hanem nyolcból, s a következő versszakok más színt, tartalmat adnak e versnek, melynek megírását az akkori zavaros helyzet követelte. Kölcsey szomorúan látta, hogy az 1700-1800-as években a „nemzetet" alkotó magyar nemesség közömbös tétlenségben szemléli, sőt egymás elleni bujtogatással gyengíti a nemzetet, akkor, amikor egységes, bölcs összefogással közösen kellene dolgozni a haza haladásáért. Ez a szomorú felismerés késztette Kölcseyt, hogy próbálja tisztánlátásra, több, önzetlen közösségi munkára serkenteni az egész magyar népet, főleg a nemességet. Ehhez több módszerrel közelít, amit a Hymnusa is tükröz. Például hozza fel a „honfoglalást", ami által a gazdag Tisza-Duna tájain, a Kárpát medencében „Árpád hős magzatai felvirágozának". Árpád utódaiból származott Mátyás király, aki Bécs büszke várát is meghódította. Kölcsey a múlt ilyen dícsőítésével akarta tettre sarkallni az elkényelmesedett magyarságot. Emellett bátran feltárta kora és a múlt bűneit, ami miatt Isten büntetésként hozta a magyarságra a mongolok, (tatárok), majd az ozmán-törökök kegyetlenkedéseit, rabigáját. Sokat szenvedett a magyar nép. „Bújt az üldözött és felé kard nyúlt barlangjába, szertenézett s nem lelé honját a hazában." Ahol eddig vár állott, most kőhalom van. Az előző kedv és öröm helyett a török rabiga alatt: „halálhörgés és siralom zajlik most helyettek. Csak szabadság nem virul a holtak véréből, kínzó rabság könnye hull árvánk hő szeméből." Ez van benne a Hymnusban! Micsoda magyar sors! Micsoda visszatükrözése annak a szomorú helyzetnek! Ezekről olvashatunk a vers 2-7. szakaszában, amire Kölcsey, befejezésül újra az Isten segítségét kéri: „Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának..." "

Egyébként az anekdota szerint a Himnuszt, az 50-es években Rákosi Mátyás át akarta íratni, tkp. egy teljesen új, vidám, pattogós, himnuszt akart, és ennek megírására felkérte Kodály Zoltánt. Meg egyébként is, hogy néz ki az, hogy egy kommunista ország himnusza úgy kezdődik, hogy: Isten álld meg stb.

Kodály némi gondolkodás után azt válaszolta, hogy jó nekünk ez a régi már megszoktuk. Aztán ebbe maradtak, végül nem lett új. Lehet, hogy itt követték el hibát? :))