Jó hát felőlem busonghatunk, meg ostorozhatjuk magunkat, hogy milyen pesszimisták, élhetetlenek, de biztos, hogy a 21. század elején is még ezen kéne rágódni. Ha túl sok Ady-t olvasok én is késztetést érzek, hogy a Dunának menjek:)
De nehogy már az határozza meg a közérzetemet, hozzállásomat bármihez, hogy mi van a himnuszban (nem én írtam), meg hogy jaj de szar volt ennek az országnak régen (nem én csináltam, nem én tehetek róla), örülök, hogy kicsit most jobb és próbálok tenni érte, hogy még jobb legyen. Arról, hogy most mi van, hogy később mi lesz, arról viszont már én is tehetek egy picit. Nem lehet minden alól kivonni magunkat, nem lehet úgy állni mindenhez, hogy nekem semmi közöm semmihez, mindnet _mások_ csinálnak rosszul, és én nem tehetek semmit.
Pont ez a hozzáállás vezet oda, hogy akik akarnak, bármit megtehetnek, mert mindenki legyint, hogy á ugyse lehet semmit csinálni, minden úgy szar ahogy van.
De ha eleve legyintek, hogy á úgyse lehet semmi jobbat, mert pesszimisták, reménytelenek vagyunk, na akkor tényleg nem lesz semmi jobb, semmilyen téren.