"leszögezni, hogy a nagy büdös rosseb sírja vissza a kádárrendszert."

Tudom, hogy nem visszasírásról van szó, engem csak a túlidealizálás zavar néha picit.

"akkor egy csomó mai tehertétel nem létezett (példák a teljesség igénye nélkül: ennyire rossz közbiztonság, fizető parkolás, ekkora reklámdömping, ilyen farkastörvényes létbizonytalansági érzet, stb stb"

Tény. Aláírom. Így volt. Csak azt szeretném ha látnánk, megértenénk azt is emelett, hogy mi is volt emögött, miért volt úgy ahogy volt, miért lehetett úgy, milyen árakat fizetett ezért az ország, milyen súlyos bajok, hazugságok és igazságtalanságok és jogfosztások IS voltak az egész működésében!
De azt aláírom, hogy nem lehet kitörölni csak úgy azt a 40 évet, nem lehet mindenre és mindenkire azt mondani generálisan, hogy rossz, bűnös, hibás volt, hiszen akkor is emberek nőttek fel, éltek-haltak, családot alapítottak, szerettek, gyereket neveltek, alkottak, álmaik voltak, építettek, dologztak tisztességesen.

"De a birkák hagyják magukat befolyásolni."

Ez is igaz. De az is, hogy azért szabadságodban áll "nem befolyásolódni". Szinte mindenre mondhatod azt, hogy nem, szabadon következmények nélkül. Ami kell, megveszed, ami nem azt nem.

"ma az az elvárás, hogy költs, amennyit bírsz, de ha bajban vagy akkor mindenki leszar."

Ki várja ezt el? Én ugyan, nem. Ez is az emberi szabadság része. Mindenki annyit költ amennyit akar, amennyit tud, ha bajba kerül emiatt, hát azt erősen magának köszönheti. Mért kéne a társadalomnak, az államnak, mindenkit megfognia, pátyolgatnia, aki képtelen felismerni a korlátait a lehetőségeit?
Ha nekem most hirtelen elmenne az eszem és iszonyatos kölcsönöket vennék fel, elszórnám a pénzem, minden hülyeségre, innék, kártyáznék, aztán kitennének a lakásomból, elveszteném az állásom, ott lennék az utcán, akkor jogosan várnám el, hogy az állam, a társadalom engem igenis védjen meg? Mitől? Magamtól?


"Miért tudott a többi ex szoci ország úgy elhúzni?
Miért van az, hogy anno Magyarország volt a legjobb a szocik közt, ma meg a legszarabb szinte az exszocik között?"

Ez érdekes kérdés. Van erre egy elméletem, bár inkább csak olyan megérzés féle, nem egy kidolgozott elmélet, csak olyan "gondolat kísérlet", lehet, hogy megérne egy komolyabb elemzést, de lehet hogy tévedés.

szóval a következőkre gondolok:

A volt szocialista országokban, hozzánk képest, szinte mindenhol egészen a rendszerváltásig, sokkal-sokkal keményebb volt a diktatúra, a konkrét elnyomás, a gondolati, gazdasági totális szabályozás. Az emberek sokkal inkább le voltak nyomva, sokkal inkább gyűlölték a rendszert, sokkal kevésbe van az a nosztalgia mint nálunk, azok az idők után. Valamennyi biztos van, de nem akkora mint nálunk.
Pont azért, mert még ahhoz képest is sokkal szarabb volt a nagy tömegek élete, mint nálunk a 70-es 80-as években mondjuk.
Nálunk a kisembernek, - nagyon erős keretek és határok között persze - de mégis volt némi "mozgástere", egy egész picit úgy érezhette, hogy jobban él a környező országokhoz képest, a mindenféle kiskapuk, simlik, a rendszerben hagyott rések kihasználásával ezt-azt össze tudott hozni.
Míg a többi komcsi országban, ezek a kiskapuk nem voltak meg, az életszínvonal, az ellátás is lényegesen rosszabb volt, és kőkeményen működött a bürotratikus, ostoba elnyomó államgépezet.

Amit az egészből ki akarok hozni:
Amikor ezek az országok, (amikről, most úgy érzünk, hogy elhúznak hozzánk képest, itt talán a lengyelekre, csehekre, szlovénekre, horvátokra lehet gondolni) tehát amikor ezek felszabadultak a megszállás, az elnyomás alól, amikor megkapták a szabadságot, sokkal jobban tudtak élni vele, pont azért mert nem kényelmesedtek bele _annyira_ a "gulyáskommunizmusba" mint a magyarok. Tudták, érezték, hogy küzdeni kell, okosan és gyorsan ki kell használni a lehetőségeket, váltani és változtatni kell a szemléleten és tudtak változtani, mert ami volt annál csak jobb lehet. Annyira egységes volt az előző rendszerrel szembeni utálat és ellenérzés, hogy ez nem osztotta meg olyan mértékben a társadalmat mint nálunk, tudtak együtt, a közös célokért dolgozni.
Nálunk meg, hirtelen ránk szakad a szabadság, de nagyon sokan nem tudtak élni vele, beleértve a politikai-vezető, értelmiségi rétegek is, ment (megy) a gyűlölködés, a megosztás, a siránkozás. miközben az átalakulás igen fájdalmas folyamataira senki nem figyelt oda, próbált aki tudott, minél nagyobbat kiszakítani a lehetőségei, poziciója, kapcsolatai révén, a vadkapitalizmus meg alakult ahogy éppen puffant.

Persze nyilván ezek a jelenségek megvoltak a többi országban is, de mégis, mindemelett valahogy létre tudtak hozni, valami olyan közös minimumot, aminek az alapján el tudták indítani a fejlődést, a lehetőségeket és előnyöket az ország javára tudták fordítani.

vélemény?