Én imádtam terhesnek lenni, semmi különösebb problémám nem volt, aztán 15 óra vajúdás 1 órát nyomtam ("Nyomjon anyuka, ott a fej, szép kis haja van!") aztán vákuummal sem sikerült kihúzni, ekkor 60-ra esett a szívverése, úgyhogy 5 perc múlva már elaltattak és kikapták a pocakomból a dedet.

Mivel én a szülésznők szerint "kétszer szültem", nem csoda, hogy szörnyen össze voltam törve utána testileg, lelkileg meg még inkább, mivel a gyermekemet másfél naposan láttam először, mivel volt vele gond, hatalmas vérömleny volt a buksiján, nem nagyon merték mozgatni, kétszer akkora volt a feje ettől a búbtól, mint a normális.

Aztán miután megmutatták, pár óra múlva jöttek, írjam alá az engedélyt, hogy megcétézhetik, lehet, agyvérzése van. Háááát, nem kívánom senkinek, amit akkor átéltem.

Szeretnék második gyereket. Viszont miután az első szülésnél kiderült, egy normál nagyságú (3400g, 53 cm) gyerek nem fér ki belőlem, így tuti császár lesz a második. Illetve ezt nem mondta ki egyik doki sem, de én NEM MEREM megpróbálni, mi lenne, ha mégis hüvelyi lenne. Tudom, sima szülésnél tizede az anyai halálozás, mint császárnál, meg a lehetséges szövődmények ... de az én esetemben, remélem, nem fognak velem csak azért sz@rakodni, mert túl sok a császár, ne rontsam a statisztikát.