Őszintén sajnálom azokat, akiknek az 50-es években elvették mindenét és nem engedték őket újra sem kezdeni az életüket. Bár nem ismerek ilyeneket személyesen, de abban biztos vagyok, hogy 90%-uk semmit nem csinált, csak a karhatalom példát akart statuálni, meg a ruszkiknak lehet, hogy természetben (pl. élelmiszer - emiatt volt a kuláküldözés) kellett fizetni a jóvátételt.

Én azokról beszéltem, akiknek semmijük nem volt, így abból már elvenni sem lehetett volna mit, de legalább reális esélyt kaptak a boldogulásra, javarészt tényleg rajtuk múlott mit érnek el. Ma ez hiányzik. Hogy valaki lentről jön, tiszta lappal indul és csak a tudása és/vagy az igyekezete számítson. Mert abban bizonyos vagyok, hogy a nagyszüleim senkinek nem ártottak, nem jelentettek föl senkit, nem azért lett nekik valamijük, mert azt mástól vették el. Csak dolgoztak, kő keményen.

 

Olyan rendszer itt sohasem lesz, mint a "sógoréknál" vagy máshol nyugaton. Éppen az emberek mentalitása miatt. (Asszem ebben egyetértünk.)

 

És viszonylag szűk rétegnek meg voltak extra kiváltságai.

Most talán nem így van? Csak nem felső tízezer van, hanem felső párszázezer. És nagyon alsó milliók. Hajszálvékony ún. középosztály, egy olyan (álló helyzetű) homokórát képzelj el, aminek a "felezője" nagyon vékony és szűk, az alja pedig sokkal nagyobb és szélesebb, mint a felső része.

 

Akinek nem fontosak az elemi emberi és demokratikus szabadságjogok,

 

Jogokkal, elvekkel, hangzatos de tartalmatlan nagy szavakkal kitörölhetem a seggem, és az állam ... (nem én vagyok) felkopik.

 

nem zavar, hogy a "biztonságos" munkahelyén besúgók veszik körül, akik az első rossz szó miatt, akár ki is tetethetik,

 

A munkahelyemen most, a jelenben is rengeteg ilyen alak vesz körül, gyűlölöm őket! Erről beszélek, testvér: a rendszerváltás (az igazi!) a fejekben és a szívekben egyáltalán nem történt meg (és itt többről van szó, mint örök emberi gyarlóságokról); most politikai ideológiai háttér nélkül rombol a tekintélyelvűség-szolgalelkűség páros.

Külföldi tulajdonú cégeknél dolgozó ismerőseim mesélik, hogy a csapatépítő bulin a vezérigazgató vidáman csapolta a sört az összes beosztottjának.  De sima munkanapokon sem érezteti úton-útfélen a vezetés a dolgozókkal, hogy mi vagyunk a főnökök, ti meg csak az igavonó barmok.

Csakhogy az a sajátságos helyzet állt elő, hogy a gazdasági hatalom a politikai hatalommal igen szorosan összefonódott kis hazánkban, ezért jobban érvényesülhetnek azok, akiknek már a retyerutyájuk is tartozik valahová... Viszont ma mégsem olyan egyértelmű, hogy ha belépek X pártba, akkor nekem is jó lesz. Ez egy zárt kör, az utcáról oda bemenni nem lehet, vagy lehet, de minek. És itt most nem arról beszélek, hogy képviselő vagy politikus szeretnék lenni.

 

A gazdasági problémák és a cuclista rendszer életképtelensége tárgyában egyetértünk. Annyival egészíteném ki, hogy a KGST "piac", ha torz formában is, de piacunk volt, most meg se iparunk, se mezőgazdaságunk, csak az import-szemét (beleértve a média produktumait is) kereskedelme és az ahhoz közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó, a reklámozás és a fogyasztás öngerjesztéséhez szükséges, de valójában fölösleges szolgáltatások nyújtása folyik.

Én azt tanultam, hogy a modern tőkés társadalom úgy alakult ki, hogy a gépesített, nagybirtokokon folyó mezőgazdasági termelés és a gyarmatokkal folytatott élénk külkereskedelem megalapozta az ipar fellendítését, és amikor a mezőgazdaság és az ipar stabil lábakon állt, akkor építették rá a kereskedelmi, a banki és a szolgáltató tevékenységeket. És menet közben folyamatosan fejlesztették az infrastruktúrát.

Mo-n ezzel szemben leépítették az ipart (a könnyűipart, meg az élelmiszeripart is), szétbombázták a mezőgazdaságot (az EU röhög rajtunk!), infrastruktúra (főleg a közlekedés) a 60-as évek színvonalán áll, a kereskedelem és a szolgáltató szektor pedig a "levegőben lóg" és sokszor spekulatív jellegű.