Én úgy gondolom, minden kornak megvolt a maga rákfenéje, csak régebben mondjuk a patkányok és a pestis volt porondon, most meg más. Az teljesen természetes, hogy az ember megpróbál védekezni. A kérdés az hogy hogyan, milyen módszerekkel. A különböző rovarok ellen már régóta folyik a hadjárat, de mivel ők is a túlélésre játszanak, egy idő után alkalmazkodnak a vegyszerekhez, és nekünk új "koktélokat" kell bevetni ellenük. Kicsit hasonlít ez az egész az ember és a vírusok versenyfutására. Szerintem soha nem lesz vége.
(Ha tudnám, hogy mi a megoldás a problémára, akkor valószínüleg most nem itt ülnék. )Csak reménykedem abban, hogy nem pont a minden áron való védekezés az, ami többet árt nekünk.
Sajnos a saját családomban is azt tapasztalom, hogy az aggodalom az esetleges betegségektől, elriaszt korábban teljesen mindennapi szokásainktól. Konkrétabban: én a Mátrában gyerekeskedtem; teljesen természetes volt hogy az erdőben barangoltunk, gombásztunk... Számtalanszor volt bennem kullancs, otthon csipesszel kiszedtem és ennyi. A közelmúltban az egyik öcsém és az anyukám is gyógyszerkúrán volt kullancs okozta fertőzés miatt. Van két kicsi gyerekem, akikkel meg szeretném szerettetni az erdőt, szeretném ha meg tudnák különböztetni a gombákat stb. Mivel ártok nekik jobban, ha nem viszem ki őket az erdőbe, vagy ha kiteszem őket egy esetleges betegség veszélyének? A férjem szerint télen járjunk erdőbe, mert akkor nincs kullancs; viszont sok minden más sincs!