Nagy Sanyi,

 

Csak azért válaszolok - Callie-val teljesen egyetértve - mert szerintem ezt a

dolgot nem lehet eléggé hangsúlyozni, viszont sok félreértés forrása:

 

Javítsatok ki, de fölösleges egy elmélet matematikáját addig kidolgozni, amíg az

elméletet nem sikerült cáfolni, vagy igazolni.

 

Ez egy teljesen egészséges naivista szemlélet, ami bizonyos helyzetekben akár

hasznos is lehet, de nem fizikai elméletre, és nem kb. Galilei óta.

 

Egy magát természettudományosnak, fizikainak nevező elmélet már jó pár száz éve

nem azon a szinten mozog, hogy "szerintem a Luca csalja a Józsit", azaz a lényegét

pusztán elmesélés szintjén nem lehet megragadni.

 

Newton elmélete sem abból állt, hogy "a tárgyak vonzzák egymást" meg

"hatás-ellenhatás", csak sajnos kb. ennyi szűrődött le a köztudatba. Ha nem fejezi

ki a magát a legpontosabb matematikai formalizmussal (és balkézről nem dolgozza ki

hozzá az integrál- és differenciálszámítást is, mert anélkül nem ment volna

semmire), akkor most nem is beszélnénk semmilyen elméletről csak egy papírkupacról  valamelyik XVII. századi kukában.

 

Azóta az absztrakció szintje csak fokozódott, lásd Maxwell féle elektrodinamika,

vagy próbálj meg valakinek kvantumszíndinamikáról vagy mértékelméletről beszélni,

csak úgy a mese szintjén.

Nem nagyon megy.