Együtt kelek a nappal, hajamat fésüli-

marja a hegyek felől a szél:

ébredő utak között, színes vetések és

virágos mákföldek fölött lengetem

hajnali szomorúságom.

 

Kedvesem messze van és

hogy szép maradjon, fürdetem néha

könnyeimben: füveket hordok a fogaim

között és szembenézek a nappal ha

rágondolok.

 

Radnóti Miklós