Kedves Solya!

Írod:
"aki csak úgy, merthogy akarja az illetőt, az számomra nem elítélendő"

Ugyanakkor viszont ezt is írod:
"az általad felsorolt négy történetben a lány, akit a barátja otthagy egy órára és addig keres más elfoglaltságot magának NEM QRVA, mert nem pénzért teszi, hanem egy élvhajhász - bocs, ki kell írnom - ribanc."

Ebből nekem az tűnik logikusnak, hogy számodra a "ribancság" "nem elítélendő". (Vagy mégis?)

Ha gondolod, a qrvaság fogalmát leszűkíthetjük arra az esetre, amikor az illető pénzért, vagy más javakért fekszik le. A "ribanc" szó minden bizonnyal alkalmas lesz a megnevezendő dolgok további nagy részének a jellemzésére (bár pl. a férfiakra alkalmazva nem tökéletes).

Számomra az egészből a következő az érdekes:
Számtalan motiváló tényezője lehet annak, hogy intim kapcsolatba akarjunk kerülni egy másik emberrel. Pénz, egyéb anyagi javak, hatalomvágy, sport ("kihívás"), szexuális vágy, lelki egymásra hangolódás, stb.

Mindebben nem látok semmi kivetnivalót (tényleg nem!).

Vagyis ha én minősítem a dolgot, azt nem a motiváció _fajtája_ alapján teszem, hanem annak alapján, hogy a motivált egyén hogyan viszonyul tulajdon késztetéséhez. Hogy szabad utat enged-e vágyainak és törekvéseinek, vagy pedig képes megválasztani, hogy hogyan, kivel és miképp realizálódjanak a dolgok. Ez az ami igazán jellemző az emberre.

Ha pl. egy nagyon felkapott nő minden nap másik pasival fekszik le a naponta jelentkező 30-ból, azt nem nehezményezem annyira, mint ha valaki mindegyikkel elmegy a havonta jelentkező 1-ből.

Ebből talán érthető, hogy az én szememben sem a szerető tartása, sem a "dugásra tartott kan" nem elítélendő, amíg azok jól meg vannak választva.