Ha ennyire szakmai szinten szeretnéd, akkor megengedek magamnak egy kicsit konkrétabb magyarázatot:

Gondolj arra, hogy mondjuk pályaintegrállal számolod ki az elektron propagátorát. Az egyik pontból a másikba terjedés amplitúdójához venned kell az összes pályát (nemcsak a mozgásegyenleteket megoldókat!), kiszámolni rájuk a hatást, ebből képezni a Feynman-féle fázist és összeadogatni. Persze ezt igazából funkcionálintegrállal lehet rendesen definiálni, de mondjuk a fenti az nem egy rossz intuitív kép.

Ha a szemiklasszikus közelítés feltételei fennállnak, akkor számolhatsz nyeregpont közelítéssel. Ekkor olyan pályák adják a járulékot, amik átmennek az egyik, illetve a másik résen (mindegy, hogy az elektron persze nem megy egyiken sem) és megoldják a mozgásegyenleteket a résen kívül. A forrástól a résig, illetve a rés másik oldalától az ernyőig egyszerűen venni kell a klasszikus megoldást adó pályát (ami egyszerűen egy egyenes vonalú egyenletes mozgás, erő hiányában), és egy töröttvonalként össze kell ragasztani a résben. Mindkét résen átmenő pályára ki kell számolni a hozzá tartozó fázist és a végén össze kell adni, ebből megkapod az ernyőn az amplitúdót, aminek az abszolútérték négyzete adja a becsapódási valószínűséget.

Igen, a síma kétréses kísérletnél is lehet így számolni. Optikában is megvan ennek a számítási módszernek az analógja: pont így kell kiszámolni két kisméretű rés interferencia képét. Ha a rések nagyobbak, akkor integrálni is kell a rés mentén (optikában: Huygens-Fresnel elv).

Irodalmat most hasból nem tudok mondani. Lehet, hogy Te hamarabb találsz majd, ha egyébként is ilyesmivel foglalkozol :)