Elolvastam a története(teke)t. Nagyon szomorú. Egy kérdésem lenne mindenek előtt. Azt, hogy biztosan daganat, a sebész honnan mondta ki. A műtét során vett szövettanra mintát? Csak a műtét előtti leletekből vagy ránézésre? Igazából (főleg látatlanul) nekem is nagyon furcsa az eset (elnézést, hogy ezt írtom a férjedre). Az tény, hogy egy pancreas tumorban 3 éves túlélés a tankönyv szerint nincs. Persze lehetnek kivételes esetek, nagyon erős szervezet, abberáns tumor, de a statisztika ennek ellentmond. A tünetek vérzés (a tumor gyakran betör egy nagyobb érbe), sárgaság, általános fokozódó legyengülés mind megfelelnek a tumornak. Ezért lenne fontos, hogy legyen egy biztos szövettani diagnózis, mert akkor tiszta sor (bocs ha írtad, csak nem vettem észre).

Ami a leveleid érdemi részét, a gyógyíthatatlan tumoros betegek ellátását, el nem látását illeti, sajnos a magyar egészségügy egy nagyon gyenge pontját szemléltetted tökéletesen, a krónikus fekvőosztályok hiányát. Ha általánosan nézzük, van egy beteg, akinek ismert a betegsége, meggyógyítani nem lehet, a kórházban különösebben tenni nem tudnak vele mit tenni, maximum tüneti kezelést kap, fájdalomcsillapítokat. Otthon sem maradhat, mert rosszul van, gyenge. A beteg ugye azt mondja, hogy alanyi jogon jár neki az egészségügyi ellátás, ha baja van, bemehessen a kórházba, és az orvosok amit tudnak, tegyenek meg érte, még ha gyógyíthatatlan is. Maximálisan igaza van. A másik oldal az örökös anyagi és esetleg helygondokkal küzdő kórházi osztályé, ahol ez a beteg a második bentfekvéstől fekve pontot, tehát bevételt nemigen hoz, viszont rengeteg költséggel jár (csak a ti eseteteknél maradva, a heti 3-4 egység vér bizony súlyos százezreket jelent a kórháznak). Alapvető gond az OEP finanszírozás hülyesége, pl. egy betegség kezelését csak egyszer térit egy meghatározott időn belül. Ha tehát valaki ugyanazzal a bajjal (pl. megint vérzik) mondjuk 30 napon belül visszamegy a kórházba, azt a bentfekvést az OEP nem fogja téríteni a kezelését, mert okos módon úgy veszi, hogy a kórház az első befekvés során hibázott, nem tudta meggyógyítani a bajt, tehát "garanciálisan", ingyen kell, hogy kezelje. Ez ugye egy krónikus, gyógyíthatatlan betegség esetében marhaság. A másik aspektus, hogy ezeket a krónikus, tumoros betegeket az osztályok azért nem látják szívesen, mert foglalják a helyet az aktív ágyakon, ahol új, gyógyítható, tehát pénzt hozó betegeket kezelhetnének.

Ha az adott beteget nézzük, természetesen csakis a beteg érdekét lenne szabad, hogy egy orvos nézze, sem etikailag, sem szakmailag nem tehetne mást. Az egészségügyi vezetés hatalmas hibája, felelőléssége viszont abban rejlik, hogy társadalmi szinten nem lenne szabad hagynia, hogy egy kórház/osztály azért kerüljön a csőd szélére, mert oda nem való betegeket is kezelnie kell, pl. egy aktív belgyógyászati osztálynak inop. tumoros betegeket. Ki kellene építeni egy rendes krónikus kórházi benntfekvő osztályos rendszert, ahol speciális feltételekkel, speciális finanszírozással, morgás nélkül lehetne kezelni az ilyen betegeket. Sajnos a mai helyzet az, amit te leírtál.

Mivel most rólad van szó, nincs mese, minden egyes vérzésnél jogod van bemenni, ha kell, légy határozott, ne adj isten, némi pénz fejében keress egy olyan helyet, orvost, ahol megtesznek mindent a férjedért. A fentieket csak azért írtam, mert lehet, hogy a morgolódó orvosok fejében ezek fordulnak meg, nem szimplán érdektelenek, undokok, stb.

TamásD