"És az idők végén a zsidók "felingereltetnek", mert a pogányok között megjelennek azok az ószövetségi léptékű csodák, sőt azoknál is több, amiről a hívő zsidók azt gondolják, hogy az Örökkévaló azt csak számukra tette lehetővé."

 

Ez természetesen nincs benne a Bibliában.

A felingerlésnek semmi köze a csodákhoz. Még kevesebb utalás van benne arra, hogy az idők végén valami csodakorszak következne. Ettől függetlenül még akár lehetne is, de attól még ez távolról sem erről szól.

 

A felingerlés az értelmetlen, bolond néppel történik, ami valójában nem nép, de az ő Istenüké és népként funkcionál, és bátran hirdetik is ezt magukról. Nem kis alappal.

Nem nép, mert több nemzetből tevődik össze, de minden, ami néppé tesz valamit megvan benne. A közös szocializáció, rokonság (nyilván szellemi és ideológiai), a vezetettsége stb. Ugyanakkor azt állítják magukról, hogy ők Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének népe. S hogy ez az Isten emberként megjelenve a názáreti Jézusban, mint Messiás, kínhalált szenvedett a bűnök bocsánatáért, mint páska bárány. S eme első szülött vére jobbat beszél, mint az Ábel vére. Mert kegyelemért kiált, míg amaz bosszúért. Na most ez a bolondság, ami ingerlő hatással kell legyen a zsidóságra. A keresztről való beszéd, mert a zsidóknak éppen jel nem adatik ugye, a görögöknek meg bölcsesség. Bolondság. Keresztről való beszéd. Ez jár meg nekik. Ez pedig a mi erőnk, hogy ilyen képtelen bolondságokban hiszünk, mert Isten szerelme e bolondság áfelismerése és örvendezve fogadása által töltetett ki szívünkbe.

 

Erről beszél Mózes, Pál felingerlés kapcsán. Semmi egyébről.

 

5 Móz. 32,21
Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.

 

Róm. 10,19
De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.

 

Róm. 11,11-14
Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek. Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök? Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.

 

Ő. A pogányok apostola. Azzal ingerelte fel végül a zsidókat, hogy elment pogányokat téríteni. S mint tudjuk ezzel fel is ingerelt sokakat. Voltak, akik átok alatt kötelezték el magukat, hogy megölik ezért, és a hitből való megigazulás hirdetéséért. Ami a zsidók számára maga a bolondság.

 

És még...

 

1 Kor. 1,22-29
Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.

 

Terhát éppen nem jel. Éppen nem bölcsesség. Bolondság. Kész. Ez van, ezt szeresse zsidó és görög. Ha meg nem, hát nem.

 

"Amikor Jézust az Ő ismeretével hirdetik, az emberek megtérnek. Ha Jézust így jelentik ki, az emberek az Úrhoz térnek meg. Ahogy mi is. A vonatkozó kijelentés arra vonatkozik, hogy lesznek csalók, akik valóban Jézust jelentik ki, de a követőiket mégsem Jézushoz vezetik, hanem pl. magukhoz, miközben az Igét prédikálják."

 

Ezt ugyan felületes szemléléssel a gyakorlat alátámasztani látszik, mégsem igaz. Egyrészt Pál kifejezetten örül, hogy akár szívből, akár színből a Krisztus prédikáltatik. Nyilván okkal, mert ő tudta, amit sok keresztény nem, hogy Isten van akkora Úr, hogy ott is arat, ahol nem vetett. Másrészt a gyakorlat sem támasztja ezt igazán alá. Mert, ha kisded állapotban vannak is a hívők, attól még bemehetnek az üdvösségbe, az ugyanis nem kizáró ok. Így ez a fajta elhitetés végülis nem viszi el az Úrtól az embereket.