Azért nem voltak reformátorok, mert azokhoz a bibliai igazságokhoz, de legalábbis egy részükhöz való visszatérést hirdették, melyektől éppen a római felekezet tért el. A te logikád alapján Pál apostol is a reformátorok előfutára volt, hiszen rengeteg olyan dolgot írt le, ami a hivatalos katolikus doktrínákkal ellenkezik.

A római felekezet amúgy pl. az újjászületés területén is biblia-ellenes teológiát és gyakorlatokat alkalmaz, ha pl. csak a gyermekkeresztséget nézzük. Tehát már az újjászületés is problémás, ergo akkor hová is vezetnek egy, a római felekezethez lojális hívőt?

De lehet a Mária-kultuszt is elkezdeni kivesézni, hogy hol és miben ellentétes a bibliai gyakorlathoz képest, vagy a szentek kultuszát, vagy a papi rendet, mely nem az újszövetségi minta alapján jött létre, meg még sok mást.

Úgyhogy ezért mondom, hogy a római felekezet nem Krisztushoz vezeti a hívőket, de sok olyan hívő van közöttük, aki a neki adatott világosság szerint keresi Istent, ami bár nem biblikus, de mivel nem ismer mást, ezért az Úr a szívét vizsgálja meg, nem pedig azt, hogy mennyiben bibliai a gondolkodásmódja, ugyanis Isten irgalmas.

A felekezet teológiája és doktrínái viszont egészen más téma: azt a történelem során nagyon sokszor támadták és cáfolták, és bizonyították be, hogy mely vonatkozásaiban istentelen, tehát aki ennek ellenére katolikus létére tudatosan ellenáll a bibliai igazságoknak, és a rábízott embereket tévútra vezeti, nem fog felmentő ítéletet kapni Istentől, mint ahogy az egész felekezet sem. Ugyanúgy, mint az ÓSZ-i Izrael: ott is voltak hívők, akik nem tértek el a bibliai igazságoktól, de mivel a vezetők istentelenségeket cselekedtek, az Úr szétszórta az egész népet - ahogy azt meg is ígérte. Ez az analógia érvényes pl. a római felekezetre, de pünkösdi, vagy más felekezetekre is, akik az igazság ismeretében, de a saját céljaik érdekében tudatosan eltérnek az igazságtól.