Nem ez a lényeg, Mumu, bár jórészt igaz, amit leírtál (mondjuk az nem, hogy ne tudtuk volna dokumentálni a területek etnikai összetételét, ott volt a Vörös Térkép, nameg természetesen objektív adatok álltak nélkülünk is az antantvezetők rendelkezésére, Lloyd George-nak voltak is aggodalmai a színmagyar területek elcsatolása miatt, de nem igazán tudott mit tenni ellene. Ajánlom mindenki figyelmébe a legújabb Rubicon magazint, most épp Trianonról van szó benne).

A lényeg az, Mumu, hogy Trianonra manapság még emlékezni sem szabad, mert az a balliberális "értékrendben", médiában, stb. összekapcsolódik a "náci", "nyilas", "antiszemita" jelzőkkel. Pedig a 20. század, sőt talán az egész magyar történelem legnagyobb tragédiája nem a holocaust volt, hanem Trianon. Most lehet jönni a szentszöveggel, hogy nem lehet összehasonlítani, meg a holocaust mégiscsak több százezer magyar életébe került meg így meg úgy, de nem érdekel.
Trianonnak meg kellene adni azt a tiszteletet, amit a Holocaustnak is megadunk, megad a magyar állam is. Nem önmagában a Holocaustra történő emlékezést sokallom, hiszen a múlt fontos, ismerni kell a történelmet és emlékezni kell rá. A Holocaustra történő emlékezést ahhoz képest sokallom, hogy Trianon emlékét mennyire elfojtják és mennyire próbálják szalonképtelennek minősíteni. Ez a lényeg. És attól, hogy emlékezünk rá, még nem jelenti azt, hogy erőszakkal akarjuk visszacsinálni az egészet. Ez is csak a ballib paranoia egyik téveszmés kényszerképzete.