>>Épp csak az a problemcsik, hogy én nem is akartam erre kihegyezni. <<

Elhiszem, de ez a polémia mégis abból indult, hogy rávetettem magam a "kedves férfitársak, védjetek meg minket a fundik előrenyomulásától, ha tudtok" - eléggé kihegyezett - kijelentésedre. És hozzászólásaimban próbáltam kifejtegetni, hogy ennek az ódiuma tán nem ilyen egyértelműen a "miénk". Vagy ha ez a tradicionális férfiszerep az elvárás az "erősebbik" nemmel szemben, akkor viszont nem lehet sápítozni a tradicionális női szerepek iránti viszont-elvárás miatt sem.

Más kérdés, hogy egy kicsit "tongue in cheek", egy kissé ironizáló volt a polémia további hegyezése a részemről, de amilyen az adjonisten... :)

>>nem elsősorban a házasodási időre gondoltam, hanem a gyerekvállalás idejére<<

Nem azért írom, hogy szőrszál hasítatlanul ne maradjon, de te a végleges pár kiválasztásáról beszéltél. ("Manapság 18, de inkább 23 éves korban, egyetemi végzettséggel számíthat valaki megfelelő állásra és megélhetésre. Ez a férfiakra is igaz. Ezért tolódik ki a "végleges" pár kiválasztása. Ez mindkét nemre egyaránt jellemző trend a fejlett világban.")

Egyébként bárhogyan forgatjuk a kérdést, a te elméleted úgy jött át, hogy az egzisztenciális, materiális bizonytalanság okozza a házasodási (oké: gyerekvállalási) idő kitolódását. Vagyis ebből - a logika szerint - az kellene következzen, hogy az ilyen problémákkal NEM küszködők (leegyszerűsítve: a jómódú (családokból kikerülő) fiatalok), fiatalabb korban kötnek házasságot és vállalnak gyereket, mint szegényebb kortársaik.

Na, erre mondtam én, hogy aligha találsz ezt alátámasztó statisztikát.

Most jobban kifejted a véleményedet és én próbálom is megérteni, de egy kicsit eltévedtem benne. Megpróbálom összefoglalni, javíts ki légyszi, ha nem jól értettem:

1. Szegény társadalmakban sok gyerek van, mert kell.
2. Növekvő életszínvonallal párhuzamosan csökken a gyerekek száma.
(oké, idáig ezek ismert demográfiai tények)
3. Nálunk - világviszonylatban - erős közepes életszínvonal van.
(én is így gondolom)

Na de akkor: most azért születik nálunk kevés gyerek mert jól élünk, vagy azért, mert rosszul? Vagy jól élünk, de azt csak viszonylag késői életkorra tudjuk megvalósítani? Vagy mi van?

Ha azért csökken a születések száma, mert a fejlett világra jellemző trendet követjük, akkor egyértelmű, hogy a még nagyobb anyagi jólét Magyarországon sem eredményezne nagyobb gyerekvállalási kedvet.

Ahogyan már említettem - és ami most mintha a te szavaidból is kitűnne -, a jobb egzisztencia és a korábbi házasság/több gyerek között nincs egyenes arányosság. Sőt, ha az egészet egzisztenciális oldalról akarjuk megközelíteni, akkor azt a kijelentést sem lehet cáfolni, hogy éppen az életszínvonal erőteljes romlása (!) vezethetne a születésszám emelkedéséhez.

Ha tehát az anyagi dimenzióban keressük a demográfiai probléma megoldását, akkor azt mondom: "akkor tudunk mindannyiunkat megvédeni a fundiktól, ha erősen romlik az életszínvonalunk". Ami persze elég furán hangzik, de semmivel sem nagyobb képtelenség, mint a "ha jobban élnénk több gyereket vállalnánk" típusú közkeletű mentegetőzések.

>>Vastagon tévedsz szvsz abban, hogy "az esetleges elhagyástól való félelem csak nem jelentkezik komoly szempontként a gyerekvállalás eldöntésekor. Annyira azért nem szar a házasságok többsége, hogy ez szempont legyen." Nincs olyan barátnőm, akiben ez ne merülne / merült volna fel.<<

Oké, akkor mégiscsak szar a házasságok többsége. (Legalábbis az általad ismerteké bizonyára.)

>>És ezeket a gyerekeket zömmel azok a nők szülik és nevelik, akikre jelenleg történelmi precedens nélkül állóan sok elvárás nehezedik és akiket oly bőszen szidnak mostanában nemi szerepek eltolódásától a népszaporulat visszaeséséig mindenért...<<

Ami nyilván nem jelenti azt, hogy a tizenháromszor szült félsváb nagymamád ne nevelte volna maga is nagyon szépen és jól a saját gyerekeit.