Azon a szűk utcán, abból a kis házból,
ahogy baktattunk éjjel hazafelé,
mért szűrődött ki éppen az a zene,
amire a láb önmagától is táncol;

melyik távoli disc-jockey keverhette
a műsorát úgy, s melyik rádiónak,
hogy karjaid nyakamra ráfonódtak
s beleszédültünk a valcer-ütemekbe?

Csúszkáltam én már sok báltermi padlón
s te száz discóban twisteztél vonaglón,
de éreztem abból, hogyan borulsz rám,
vágyódva, forrón, selymesen, merengőn:
egész szerelmed átsüt e keringőn, -
legszebb táncunkat itt jártuk, az utcán.

(Jatzkó Béla)