Sziasztok - csak röviden, most sietek.

 

Nagyon örülök az itteni párbeszédnek, vannak nézetkülönbségek, de azt hiszem az a normális ha ezekről az ember normális hangon tud beszélgetni. Jártam mostabnában pár egymástorkánakeső topikban, úgyhog azért örülök külön.

 

*

 

Sajnos nem sok jó tapasztalata lehet az embernek a mai építészettel kapcsolatban, így eléggé érthető, ha sokan eleve ellenérzésekkel fogadják. Reményeim szerint az általam korábban berakott képek azért valamelyest érvelnek helyettem is, de hosszan lehetne sorolni a jó példákat. Ami a külföldet illeti: egész friss berlini, hollandiai, szlovéniai, bécsi tapasztalatom az, hogy Európában egyáltalán nem gyakorlat ántik stílben tervezni, sőt: a legtermészetesebb dolog ma mai épíleteket építeni. Na ja, ehhez természetesen olyan építészek is szükségeltetnek, akik megállják a helyüket. És - tatatatáááá!! - az emberek szeretik is ezeket az úúj házakat - és nem azért mert ultramodernek és látványlift van bennük, tizenöt, hanem mert szépek, jók, illeszkednek - és így tovább. Bécsben a városnak egy komoly bevételi forrása a kortárs épületeket bemutató város- és országjáró túrák.

 

Szóval a "mai" szóról ne csak az általunk ismert, 5-6 éve épült hjázak jussanak eszünkbe - persze nehéz bizonygatnom, de VANNAK nagyon jó példák világszerte.

 

De csak egyetlen ok a maiságra: ahoyg mamicska is írta, azon a nyelven tudunk természetesen beszélni, amelyik a sajátunk, amelyik a mi korunké. Lehet mímelni, lehet "úgy csinálni, mintha", és ez hozhat is részeredményeket, de mindig ki fog lógni a lóláb. Ahogy esküvőre is öltönyben-nyakkendőben megyünk, Pözsóval, és nem reneszánsz vagy középkori viseletben, hintóval - még a Mátyás templomba se. Mert az akkor már nem ünneplő ruha, hanem jelmez. És a kettő között egy nagy különbség van: a hitelesség.

 

B