Érdekes a helyzet. Az építészek joggal mondják azt, hogy egy napjainkban épülő ház viselje magán a mai kor jegyeit, látszódjék rajta az, hogy ez a mai kor terméke. Igen ám, de mi van akkor, ha a környezete teljesen mást kíván? Ésszerű kompromisszumot kell találni, ami nyilván kihívás az építész számára, hiszen bizonyos értelemben meg van kötve a keze. De ez miért lenne baj? A tervező felelőssége óriási: az oda nem illő épületét generációk fogják elégedetlenül nézni - nem csak a város lakói, de az oda érkező vendégek, turisták is. Amint nézzük is a Tóth Kálmán tér házait, a Bácska Áruházat, a Sétáló utca "Hullámos" házát, és még mennyit a városban. És ezt nem lehet azzal elintézni, hogy a "hétköznapi közönség" nem ért a magas művészethez, konzervatív, földhözragadt ízlésű. És az is kérdés, hogy más országokban - nem is feltétlenül csak nyugaton - miért nem jelent ez problémát, miért lehet magától értetődő az, hogy adott közegbe csak oda illő épületek (lámpák, padok, stb) kerülhetnek.