Kedves VALucky,

magam is vitorlázó voltam, de már évek óta nem járok le a balatonra. Amikor ez a rettenet történt, napokon, heteken át kaptam magamat azon, hogy révetegen azon a baleseten járatom a gondolataimat. Mint jogosítvánnyal rendelkező hajós mindig rettegtem az ilyen balesetektől, emiatt is mélyen megrázott a történet és akkoriban folyamatosan igyekeztem magamban rendberakni, hogy mit is kellett volna akkor helyesen tenni, mit kellene máskor a hasonló balesetek elkerülésére tenni...  Ismeretlenül is sokat gondoltam Rád, Rátok is, mélyen együttérezve Veletek a tragédia miatt.

Látásból ismertem a másik áldozatot, és végtelenül megrendített az, hogy lányod a segíteni akarás miatt került vízbe.