Bevallom

Ma bevallom nektek,
hogy sokat beszéltem a ködöntúli
messzi világról,
mely e világ mögött világol,
de enmagam nem láttam soha még.
Csak édes-bús, halk zenék jöttek,
szivárogtak a szívemig onnan,
s mire el akartam fütyülni õket,
már szétfutottak a feledésbe.
Csak apró, fehér postagalambok
érkeztek pihegõn és remegõn,
de leveleik ismeretlen nyelven írvák
s itt hevernek kibetûzetlenül.
Csak sisakos staféták érkeztek
sietõ, lázas üzenettel
vérhabos méneken,
de mire megjöttek: holtak voltak.
Úgy zuhantak le a lóról,
mellükön kicsi piros sebbel,
s ha kérdeztem és faggattam õket,
hallgattak, mint a sír,
mint a szélcsöndes, fülledt éjszaka.