Eláruljam az összefüggéseket? Panelben lakom, hallgatom a szomszéd kopácsolását, mindig tudom mit főznek a házban stb..., és nem azért költöztem panel lakásba, mert ez volt a szívem vágya, csak egyszerűen ma Mo-n közel 30 évesen, jó fizetéssel, szülői támogatással, és nem állami hitel segítségével, hanem a deviza hitel bevállalásával, gyerek és férj nélkül erre volt lehetőségem.

De ha lenne három gyerkőcöm, házasságlevelem akkor se biztos hogy hajlandó lennék egy lakóparki lakás építettőit gazdagítani, mert szerintem irreális áron lehet ma új lakást vásárolni, aminek nyilván vannak történelmi, politikai előzményei.

Ezen az áron kb 30 nm-es új lakást tudtam volna venni, ami lehet, hogy téglából épül, és kevésbé zavarnak a szomszédok, de éltél már te 30 nm-en? Persze a kollégiumban. Ott nekem is megtette.

 Azonkívűl nem vagyok hajlandó reggel és este órákat ülni a dugóban, hogy a munkahelyemtől  50-en km-re lévő kis házikómban napnyugtával a párnára zuhanjon a fejem.

Érted? Az embereknek kompromisszumokat kell kötni ha akarják, ha nem. Viszont néha fájón gondol arra, hogy vajon miért kellett kompromisszumot kötnie ? Lehet hogy hívják azt egy kicsit Trianonnak, vagy lakástámogatásnak nevezett porhintésnek, vagy nem túl rózsás gazdasági helyzetnek. Ennyi.