sirocco Creative Commons License 2005.07.14 0 0 4

Üdv!

Nekem 2 welsh terrierem van, apa és fia, mindkettő "ördögfajzat", bár az öreg már lehiggadt, kicsit süketecske, ami nem csoda, idén 17 éves.

Imádom ezt a fajtát, aki nem tartott welsh terriert, nem is tudja, miről marad le. Mindkét kutyámról sok jót mondhatok: szépek, értelmesek, játékosak, egészségesek... mégis van egy bánatom. A kisebbiket a környéket "vadállatnak" bélyegezték. Az egészben az az ironikus, hogy nagyon kedves és barátságos az emberekkel, sem embert, sem kutyát meg nem harapott soha, mégis. És miért? Az egyetlen bűne, hogy HANGOS.

Emeletes házban lakunk, és neki kialakult egy olyan tévképzete, hogy az egész ház csak az övé. Oda más kankutya nem teheti be a lábát! A többi, szintén a házban lakó kant hevesen megugatja. Sajnos a hangja igen éles, szinte fülsértő ilyenkor. Ha sétálunk, és nyílt, semleges terepen vagyunk, ugyanezekről a kutyákról szinte tudomást sem vesz, de amint átlépünk a küszöbön, a helyzet megváltozik.

Sajnos szinte naponta kell végighallgatnom: "hülye kutya", "vadállat" meg hogy "az összes foxi(!) ilyen alattomos".

Hozzátenném, életemben egyetlen kutya harapott meg eddig, de az egyetlen hang, minden előzetes figyelmeztetés nélkül...