Az információrobbanás rossz kezelése is persze hozzájárult a mai helyzethez. Mindent a gyerekek fejébe akartak gyömöszölni, pedig csak az alapokat kellene. Arra aztán épitsen amit akar az élete folyamán. De pont azt nem tudták eldönteni a mindenkori fejesek, hogy mi és mennyi is legyen az alap, tudományáganként/tantárgyanként/osztályonként. Ma meg Mb és sokan mások azt mondják, hogy semmiféle alap nem kell (bár ezt nem merik A/T kimondani, de sejtetik) s helyette készségeket fejlesztsünk! No igen, csak képzelj el gyereket, akit zongorázni akarnak tanitani (készség fejlesztés) zongora nélkül, vagy fotbalozni labda nélkül! -:). Bár biológus vagyok (földrajz másodszakkal), de tanitottam kémiát is, és meggyőződtem róla, hogy miért is nem képesek a nebulók jó pár év kémia tanulás után sem megérteni a vegytan alapjait (atomszerkezet, vegyjelek, vegyérték alkalmazása, vegyi reakciók felismerése, példák megoldása , stb). De ez a helyzet a fizika, matematika és a nyelvek tanbitásával is. Ergo, a befektetett energia távolról sincs arányban a végeredménnyel! ezért a tantervek, tankönyvek és a tanárok a hibásak! S persze az, aki minderre fel kellene figyeljen! Ami meg a szülők felelőségét illeti, hát mit mondjak? Ha valaki vesz egy új autót, Tv-et, videót, mosógépet, ügyel rá, használtatásszerüen használja, de a gyerekét vagy percre beprogramálja és idejekorán kkiégeti, vagy elhanyagolja és szellemi"karbantartását" kizárólag az iskolára bizza, hagyva felnőni mint a dudvát. Olyan ez mint a sportban: ha győz a csapat az a játékosok érdeme, ha veszit az az edző hibája!