Szerintem, jócskán visszaélnek ezzel a "hátrányos helyzetű gyerek" fogalommal! Mit is kellene értenünk alatta? Ui. akinek van magához való esze, van ambiciója, minimális életfeltételei (van hol laknia, mit ennie és miben elmenni az iskolába) azt ez nem akadályozhatja meg a tanulásban, az iskolavégzésben és kihasználva a pályázási, ösztöndij, bentlakási kedvezményket még jobb helyzetbe is kerülhet mint kedvezőbb családi környzetből származó társai. Hátrányos helyzetünek én a fogyatékkal élőket és azokat tartom, akiket a szüleik, környezetük megakadályoz az iskolába járásban, tanulásban. De a fogyatékkal élők közül is kivenném a fizikai fogyatékosokat (kivéve a látás és halláskárosultakat, s a teljesen mozgásképeteleneket), mivel a sabin cseppek felfedezése és alkalmazása előtt nagyonsok gyermekbénulásban megnyomorodott iskolatársam volt, s majd a tanitványaim közt is. Őket nem kellett felzárekóztatni, mert sokszor lehagyták egészséges társaikat. Maradnak az értelmi fogyatélkosok, illetve a tanulni nem akaró, deviáns viselkedésűek, stb. Nos az ő felzárkoztatásukra, beillesztésükre, átlagos iskolai osztályba integrálásukra nincs lehetősége a tanerőknek, a mai feltételeket figyelembe véve. Igy a mércét az ő szinvonalukra kell leereszteni, s a jóisten sem fogja meggyőzni a többi tanuló nagyrészét, hogy azt ne miattuk ereszteték le a béka hátsója alá! Arról már nem is beszélve, hogy őnfegyelemre képtelenek lévén a többi tanuló és a tanerő munkáját is folyamatosan zavarják. Aki nem próbálta, az nincs honnan tudja ezt!