Sziasztok,

ha még nem unjátok, én is beszámolnék a hétvégéről, ami nagyon tartalmas és szép volt, bár kicsinyég fárasztó is.

Eseménymentes behajózás után pontosan (!) indultunk Csepelről. A Dunára kihajózás után bevonultam a konyhába előkészíteni az első ebédet, amiről később még megemlékezem.

Szeles, borult időben kezdtük meg az utat dél felé, ismerkedtünk a sok új arccal.Hamar megtaláltuk a közös hangot, így a továbbiakban nem volt gond semmi.

Kulcs magasságában jött az első esemény: a konyhából kilépve azt láttam, hogy a naszád járója előbb égnek emelkedik, majd kapásjelző módjára függőlegesen eltűnik a két hajó között.Szerencsére gyorsan reagált a társaság, így sikerült biztonságba helyezni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ebéd már a tűzön rotyogott, amikor Dunaföldvár magasságában a naszád elhagyott minket ideiglenesen.Kiszálltak vele néhányan, visszafele meg elhozták a cukrászda teljes sütikészletét..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az idő egyre szebb lett, elvonultak a viharfelhők, így a bajai híd előtt naszádra szálltunk, és elindultunk felderíteni a Sugó viszonyait.Kicsit ugyan döcögősen indult a naszád, de aztán sikerült elindulnunk. A felderítés alkalmat adott egy kis külső fotózásra is:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt sikerült egy érdekes nézőpontból készítenem egy képet. A Tatabánya a Vén-Duna

holtág és az üdülőtelep előtt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...és ugyanez a nézőpont februárban, a Tatabányáról....:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekes összehasonlításra ad alkalmat eme két kép, nemde??:-))

Folytatva az események kronológiáját (itt nem térek ki a bajai vízirendészet érdeklődő látogatására a sodródó naszád, és az eltűnőben levő Bányász körül..)

Míg mi a motorral bajlódtunk, a Tatabánya felgyorsulva előttünk hajózott át a bajai híd alatt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

..viszont mi mentünk be Sugóba előbb...:-))

Innen visszatekintve azt láttuk, hogy óvatosan besurran a Sugóba a nagy hajó...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...és mintegy szégyenlősen lassan, araszolva, de méterről-méterre előrébb jutva úszott befele:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mi a Tejesben előrementünk, hogy kitapasztaljuk a vízmélységet.Hős gépüzemvezető-mindenes-irányító Tayfun kollega, mint bajvívó lovag robogott előre páncélos vasszörnyén a Sugó-öböl megvívására az Inotával:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

..és az előőrs szép lassan a küzdőtérre érkezett, hátrahagyva engem, hogy a főerő érkezését dokumentáljam:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

..amely főerő meg is érkezett:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

..és behajózott a Sugó öblébe, valóra váltva az álmot, amit februárban, a hideg fenékvízben kotorászva, vagy épp a tiszti szalonban melegedve megálmodott egy maroknyi csapat.Tisztelet nekik, és mindazoknak, akik jó szívvel, segítve álltak melléjük!(Folyt. köv)