DICSÉRET



Fénylő ajkadon bujdokoló nap

a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.

Hangodra kölyökként sikoltanak

a záporoktól megdagadt kis csemelyek.



Pillantásodtól nő a fű, kihajt

a száraz ág és tőled piroslik a vér.

Ha meghalsz, meghalok; porainkból

egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél.